Kicsit unalmas

nap a mai. Kipihentem az éjszakai fáradalmaimat, de semmi érdemlegeset nem csináltam, csak ültem a gép előtt és beszélgettem, néha néha elindítottam egy zenét. Lassan el kéne indulnom haza, rég láttam már a szüleimet, meg ott az azért mégis csak az otthon. Mivel a nap nagyrészét ellustálkodtam, ezért mostanra maradt a neheze. Mosogatás, rendrakás, teregetés(amit már tegnap meg kellett volna csinálnom, de olyan okok miatt, amelyre nem számítóttam [nem volt kedvem] mára tolódott a dolog). Mobilom tegnap este szerencsére beázott, miért is nem jönne valami rossz is az esti szórakozás mellé? Azóta szinte használhatatlan, de próbálom kiszárítani.

Azt veszem észre mostanában magamon, hogy egyre jobban szeretem a zenét és egyre kevesebb olyan alkotást hallgatok, ami elektronikus hangzással bír. Talán kezdenék felnőni, megkomolyodni? Azt nem szeretnék. Jó gyereknek lenni, mint egyszercsak az "igazi" életben találni magam. Ezellen egyre többet kell küzdenem. A sok számonkérés nem éppen azt mutatja, amit az élet nekem eddig jelentett a főiskolán. Hirtelen minden komollyá vállt.

Megvolt az ünneplés.

Találkoztam régi ismerősökkel, újakkal és össze is ismerkedtem pár  személlyel. Megünnepeltük a haverom szülinapját. Rengeteget táncoltam. Egy lánynak igazán megtetszettem, meg is kérdeztem, hogy van e hol aludnia (természetesen nem volt), így hát kénytelen voltam igazi úriemberként felajánlanom neki egy ágyat a lakásunkon. Szép lány volt, aztán mire hazaértem már csak átlagos lánnyá vált, ma reggelre már átlagon alulira gondoltam. Az alkohol szép lassú felszívódása a vérrendszerből. 

Milyen szép is az ember...

Végre!

Lejött a PULL címü síelős DVD. Nagyon örülök neki, ugyanis öt napja szinte a nap 24 órájában töltöm (de éjjel biztos). Rögtön bele is néztem, és meg kell mondanom, hogy megérte ennyit várni. A rengeteg hó, hegyek, tavak, hidak látványa teljesen felvillanyozott. Mindenkinek tudom ajánlani aki ebben a(z általában) hómentes országban van és szereti a havat. Természetesen azért mi sem vagyunk szerintem elveszve síelés terén. Akad 1-2 sífanatikus, akinél a fanatizmusa mellé még gazdagság is párosul, ezért +10 fokban hóágyúzza a pályát annak az 5 embernek aki csúszik rajta. Minden tiszteletem ezeké az embereké!

Most pedig megyek készülődni a szülinapozós, haverokkal bulizós estére.

Mit kell csinálni,

ha egy lány egyik jó barátja meghal? Történetesen ez a lány szívem egyik legfontosabb helyét tölti be. Próbálom vígasztalni, kimozdítani, másra terelni a témát, de egyszerűen nem sikerül. Sosem voltam még ilyen helyzetben, még azon is elgondolkoztam, hogy most emiatt érzéstelennek tart. Én mindent megpróbálok...

A mai nagy elmélkedésemben, majdnem elütött egy autó is, mert nem néztem a közlekedési lámpát, csak azt, hogy ott átkelő van. Egy fiatal srác próbált is szolni, hogy mit csinálok, de annyira kizártam a külvilágot, hogy azt is csak akkor vettem észre, mikor már nagy tempóban jöttek felém az autók. Szerencsére egy pár szökkenéssel megoldottam...

Olyan nehéz

reggelenként felkelni. Nem értem, hogy bírtam a reggel 5 órási kelést középsuliban? Most olyan távol áll tőlem.

Első bejegyzés

Miért csinálom ezt az egészet? Miért álltam én is be a blogolok hatalmas közösségébe? Mert szeretem mások blogjait olvasni, még akkor is, ha igazábol csak azt írja le, hogy mi történik vele. Természetesen a nyelvezet elég fontos egy blognál számomra. Vannak olyan emberek, akiknek az írása teljesen lenyűgöz, míg másoké untat. Ettől a blogtol nem kell sokat várni, nem fog eszméletlen élményt adni egy külső szemlélőnek és nyelvezete sem fog lenyűgözni egy irodalom kedvelő embert. Látni fogsz néha verseket, idézeteket, szomorú, vidám, hasznos, haszontalan, értelmes, értelmetlen bejegyzéseket is.