A fürdőszobából kiszürődő tompa csobogás megállt, majd egy pár pillanat múlva kattant a zár. Nem foglalkoztam vele, csak kortyolgattam tovább a vizemet a fürdőszobával szembeni konyhában. Nem voltunk túlságosan beszélgetős kedvünkben a történteknek köszönhetően, de én mégis szolni akartam hozzá. Nem tettem.
-Adjak fájdalomcsillapítót? - kérdezte az ajtó félfának dőlve.
-Nem, köszönöm. - feleltem.
-Tudok segíteni?
-Nem-nem. Köszönöm szépen, nagyon kedves vagy.-válaszoltam talán a kelleténél is dallamosabb, gyengéd hangon. Rá se néztem, csak az előttem lévő újszerű falat bámultam és merengtem a történteken. Amit el lehetett rontani, azt sikerült elrontanom egyetlen mondattal és utána a szavam betartásával. Ekkor mégis ránéztem. Ott állt tisztán, egy száll bordó bolyhos törölközőben, vizes szőke hajjal. Nem akartam mást, csak érezni, hogy itt van közelemben és elmondani neki, hogy milyen csodálatos és gyönyörű, de helyette csak ennyit kérdeztem:
-Mikor vizsgázol?
-Hétfőn anyagszerkezettanból, kedden fizikából.
-Jól hangzik, menni fog?
-Nem. Nem hiszem.
-Dehogy nem, nagyon ügyes lány vagy te.-mosolyogtam, majd egy mosollyal a száján bement a szobába.

Fekete Fehér

Az egyetlen versem ami valamilyen úton módon megmenekült a műveimet elragadó tűztől (amibe én dobtam be őket). Szép emlékek fűznek hozzá, amelyek mostmár szépek, akkor viszont szívmarcangoló volt átélni. Az idő segít és szebbé is teszi az érzést.

Fekete Fehér

Fekete fehér, kéz a kézhez ér.
Mozogni kezd a tér, a levegő megfagy,
szívet hidegen nem hagy.

Fekete fehér, szem a szembe néz.
Szívemben tombol a vész, szürke vagyok,
magam után nyomot nem hagyok.

Fekete fehér, táncra perdül a nép.
Gyönyörű ez a kép, de néző vagyok csak,
inkább lenne már holnap.

Fekete fehér, kellesz mint egy falat kenyér.
Nélküled az élet mit ér? Nem tudom,
hát a halál lesz a holnapom.

Hirtelen kitaláltam, hogy az ezer éves (kamu, nem ezer éves, kb 4-5 éves) egeremet kipróbálom. Emlékeim szerint tönkrement, de én azért mégiscsak úgy éreztem, hogy kell adnom neki még egy esélyt. Ezt kihasználva, az egerem úgy gondolta, hogy most igenis megmutatja, hogy ő mennyire jó. És tényleg jó. Nagyon szerettem ezt az egeret, nagyon szomorú voltam, mikor "elromlott" és most nagyon boldog vagyok, mikor kiderül, hogy mégsem romlott el. Ennek örömére fel is telepítettem a Medal Of Honor-t amivel régen nagyon sokat játszottam, még ezzel az egérrel is!

Íme az egér:



Gyönyörű gömbölyded vonalain a kezemet pihentetni, egy tökéletes, meztelen női testről készült kép fogdosásával ér fel, de a hozzá fűződő emlékek annál inkább jobbak! A történethez még az is hozzátartozik, hogy A4TECH márkájú perifériákat már nem lehet kapni Magyarországon, ezért még "antik" darab is, ami miatt nagyon dagad a mellem!

A laptopomra mért csapás a fesztiválos verekedés után, ma 14 ezer forintomba került. Igen tanulságos volt ez a kis kiruccanás, sok mindent megtanultam, például azt, hogy ha nem boxkesztyűvel ütnek az fáj, ha nem boxkesztyűvel ütsz, az is fáj (de még mindig jobb), sok pia után az embernek a reflexei az eredetinél jóval lassabbak lesznek (de tényleg, nem kamu), ha ütik a laptopot baja lesz. Ez már majdnem annyi, mint amennyit az egyetemen eltöltött idő alatt megtanultam. Mivel ez a fesztivál nem sült el túl jól, ezért úgy döntöttem, hogy elmegyek EFOTT-ra, de még persze semmi sem biztos.

Most meg lazulás van a vizsgaidőszak kellős közepén és a vadonatúj 320 GB-os Samsung winchasterem kiélvezése. Nem túl nagy, de kétszer akkora, mint volt. Mindig is élveztem azt, mikor egy teljesen üres winchasterre tölthetek orrba szájba, hogy aztán egy laza mozdulattal elveszítsem az összes adatot.

Azthiszem beragadtam az érzelmek hatalmas, bonyolult útvesztőjébe és biztos vagyok benne, hogy egy ideig még nem fogok kitalálni belőle.

-Nem hiányzik?
-Miért hiányozna? Itt lakik velem.
-De most sincs itt.
-Tanulni ment.
-23:00-kor még mindig tanul?
-Sok a tanulni valója, közeledünk az év vége felé, jönnek a ZH-k és a vizsgák.
-Miért nem otthon tanul?
-Nem tudom. Úgy látszik, hogy jobban megy vele...
-Nem is ugyanazt tanulják. Szerinted lehet egy kávézóban tanulni?
-Hagyj békén, miért zaklatsz mindig?
-Te zaklatod magad. Én te vagyok.
-Miattad nem tudom elfelejteni.
-Nem akarod elfelejteni.
-Ő csak levegő, vagy esetleg a húgom.
-Így képzelted el?
-Nehéz. Miattad nehéz, ha nem lennél, csodálatos lenne.
-Mi az a csodálatos?
-Az ami hiányzik az életemből, mert folyton itt vagy velem. Hagyj békén, válj ki belőlem!
-Kevesebb lennél.
-Kevesebb? Nem lennék unalmas és gondterhelt. Tudnék a pillanatnak élni, ki tudnám használni az időt és nem menne el mellettem az élet.