Az ember néha csinál hülyeséget, mégha nem is mindig vallja be. Vagy éppen soha nem vallja be. Megtartja magának és rágódik rajta. Egy napig... Esetleg kettőig. Nálam ez már jóval több ideje tart és egyelőre még egy picit sem érzem annak a lehetőségét, hogy a közeljövőben megszünjön az az érzés ami olyan, mintha egy hatalmas kéz a karmaival szorítaná őssze a gyomromat. Fáj, de tűröm. Mintha semmi nem történt volna úgy élem tovább mindennapjaimat. Rosszabb nem lesz, attól nem félek. De meddig bírom? Mikor fogok kiborulni? Ha egy embernek elkezdik levágni szépen lassan metszőollóval az ujjait, az se lesz rosszabb. Mindig ugyanúgy fáj, de mégsem bírja végig...

Iszonyú jó móka lesz majd megpróbálni visszaszokni suliidőben a felkeléshez. Nagyon várom.

Elképesztő, hogy mennyit tudtam játszani a gabonapehelyhez kapott tűzoltórepülőpilótás számítógépes játékkal. Kissebb fizikai hiányosságokat véltem benne észrevenni, de attol még igen szórakoztató volt :D.

Anyám szerint híztam. Az összes önbizalmat amit sikerült magamra eröltetnem az idők során sikerült egy mondattal rombadöntenie.

Annyira gáz, hogy ebben a szezonban elmarad a síelés (legalábbis nekem). Pont amikor téliolimpia van... Nem baj, itt vannak nekem a jó kis Pull és Anomaly síelős videóim. Bár a Freeride-ot jobban szeretem. Emlékezzünk meg:



De jó lenne most valami hasonló dolgot csinálni :D.

Éreztem, hogy előtör belőlem:

A google lassan mindennapi. Sunyin de biztosan beférkőzött a mindennapi életünkbe. Az ember észre sem veszi, hogy szinte mindennap találkozik vele, még akkor is, ha nem is használja a keresőt. Sokan nem tudják, de a google tevékenységei elég szerteágazóak. Bizony bejött nekik az élet. Sokszor jogi vitákba keverednek a keresési szokások és IP címek tárolásai miatt, de érdekes módon a legtöbbször megússzák. Na nézzük csak pontosan (a teljesség igénye nélkül) mik is tartoznak a googlehoz:



A Gmail a google levelezőrendszere. Egyszerű, amennyire csak egyszerű lehet egy levelezőrendszer és jó sok tárhelyet is kapunk. Elég gyorsan berobbant a köztudatba és előszeretettel használják embertársaink.



A következő kis kedvesség a google docs. Ez egy remek ötletnek hangzó dolog. Online Word, Excell, PowerPoint. Mindezt online, ingyen és telepítés nélkül. Csak egy böngésző kell hozzá. Nem sokat foglalkoztam ezzel a dologgal, csak belenéztem a szövegszerkesztőbe, de úgy láttam, mintha jóval kevesebbet tudna mint a Microsoft offline csodája. Itt a hangsúly a dokumentumok megosztásán van. Fogjuk magunkat, megírjuk a google szövegszerkesztőjében, táblázatkezelőjében, prezentációkészítőjében vagy már készen feltöltjük az oldalra és megosztjuk bizonyos emberekkel. Nagyon jó és kényelmes megoldásnak hangzik. Feltéve a bízhatunk a googleben, hogy nem kukkant bele. Ami természetesen lehetetlen mert a jogok védenek bennünket. Viszont kevésbé fontos információk áramlására tökéletes.



Természetesen nem maradhat le a listáról az Iwiw, MyVip, Facebook, MySpace szerű közösségi oldal sem. Az Orkut névre keresztelt közösségi oldal információim szerint, nem büszkélkedhet akkora sikerekkel mint a google többi próbálkozása. Látogatói leginkább Brazíliából és Indiából kerülnek ki. Lehet, hogy a név csöngése miatt érezték úgy ezek az emberek, hogy nekik ide kell beregisztrálni? Ez az oldal lehet a googleban bízásnak a legteteje. Önként átadni személyes adatainkat a születési időnktől kezdve lakcímünkön át a telefonszámunkig. Megmondom őszintén, én nem vagyok egy nagy "google vádló", viszont ha már ennyi ember kételkedik benne akkor csak van némi igazságtartalma.



Az általam egyik leggyakrabban használt google szolgáltatás a youtube. Ez a videómegosztó portál több napnyi szórakozást tartogat magában, egyszerűen jó ülni és nézni. Legálisan lehet rajta zenét hallgatni, bár ember legyen a talpán aki kibírja azt a hangminőséget amit produkál (én kibírom. Ember vagyok a talpamon). A videó minősége nem éppen a legjobb, de ki kell egyeznünk vele, hogy jóval gyorsabban élvezhessük a tartalmat. A HD gombot nyomogatni király, de a legtöbb videónál nem sokat ér.



A google maps egy meglehetősen érdekes és jól használható dolog. A térképeken kívül műholdképeket is kapunk. Már ezen is folytak a jogi viták, mert itt ott lelkes felhasználók titkos katonai bázisokra bukkantak a google által készített műholdképek segítségével, mikor aztán úgy gondolta a google, hogy lenne kedve körbekocsikáznia a világot és egy kocsi tetején lévő kamerával készített felvételek segítségével online teleportációban részesülhetünk az adott helyre (mintha ott lennénk teljes valónkban az utcán) akkor már teljesen elszabadult a jogi káosz. Szerintem ez elég jóra sikeredett, nagyon szórakoztató nézni az emberek kicenzúrázott arcát, kincenzúrázott "dolgot" a kezükben és természetesen a kincenzúrázott rendszámtáblákat is. Na de viccet félretéve nem ez a lényege a programnak.



A picasa egy fotómegosztó szolgáltatás. Megoszthatjuk barátainkkal, ismerőseinkkel, vagy akivel csak akarjuk a fotóinkat. Természetesen lekorlátozhatjuk, hogy kik nézzék meg a google serverén tárolt fotóinkat, akárcsak a Youtube esetében a videóinkat.


Természetesen itt még nincs vége a felsorolásnak. A google nem csak az internetes szolgáltatásokban jeleskedik, hanem egyre inkább kacsintgat az offline módban is használható programok felé. A Chrome böngészőn túl a google operációs rendszert tervez kiadni mint mobileszközökre, mint PC-k re. Olyan dolgokra is hivatottak, hogy az emberiség összes nyomtatott könyvét, jegyzetét, regényét, versét bedigitalizálják. Napi több tízezer oldalt scannelnek be, hogy megmaradjon az utókornak. Gondolom már említenem sem kell, hogy ekörül a dolog körül is folyt némi jogi vita.

A google a blogolásból sem akart kimaradni. Ezért belevágott a blogspot/blogger meglehetősen könnyen használható oldalba.
Meg kell még említenem a google keresőjét is, mely mostanra már reklámcentrikussá vált. Hogy a keresőt tökéletesítsék, a felhasználók IP címeit tárolják el hónapokon keresztül, hogy aztán megfigyeljék keresési szokásaikat és annak megfelelően fejleszthessék keresőjüket. Szerintem azért a reklámnak is van némi köze. Szóval óvatosan a perverz pornó keresésével a google-on srácok.

A heveskislány tegnap este segített valamennyire elfelejteni Aranyhajúleányt. Bár neki is ugyanúgy fénylett a fején a szőr...

Csak játszották a játékot, csak játszottak a tűzzel. Míg az az egekbe nem tört és egymás martalékává váltak és égő belsőszerveik hatalmas bűzzel pukkadtak szét. Szénné égett testük egymás mellett feküdt, egymást nézték, sistergő ropogós szívükből mint fröccsenő vér tódult a szeretet szét...

Egyre jobban kezdem utálni a fizikát. Azthiszem, hogy tudom, közbe pedig csak értem. Az hogy lassan 4 óra van szerintem az se segít a dolgokon. Mennyivel egyszerűbb egy számítógép memóriájában tárolni, és amúgyis, jóval kissebb az adatvesztés esélye.

A futó fiú

Csak futott. Előre. Gyorsan. Nem nézve hátra. Csak futott, nem törődött semmivel. Emberek ezrei látták és csodálkoztak. Tisztelték őt. Csak előre. Az útja el volt torlaszolva, de még nem ért oda. Mostmár odaért. Kikerülte, de a torlasz nem tünt el. A torlasz ott volt eltolatlanul. Egyre lassabban futott, majd sétálni kezdett, visszafordult és gyalogolt egészen a torlaszig. Újra kikerülte és eléállt. Megfogta, megpróbálta alrébb rakni, eltüntetni. Nem sikerült neki ezért átmászott rajta és futott, csak futott tovább, de már nem bírt úgy futni mint előtte, elfáradt a mászásban. Nem adta fel, fáradtan is futott, ahogy bírt. Majd újra úttorlaszhoz ért. Az előzőekből tanulva nem kerülte ki, megfogta és alrébb rakta. Könnyűnek tűnt, de visszagurult az útra. Át akart mászni rajta, de nem tudott, megcsúszott a keze, lába. Így megfogta és magával vitte. Így futott tovább. Sokkal de sokkal gyorsabban, könnyebben. Erőt adott neki. De elfáradt, már nem adott neki erőt csak visszatartotta. El akarta dobni, de mindig visszarepült a kezébe. Kénytelen volt így futni tovább, de egyre nehezebb volt, megint el akarta dobni. Nem sikerült, viszont újra erőt adott neki, és csak futott... A tárgy lebegni kezdett, bármilyen erősen is tartotta kicsúszott a kezéből és lebegett. Előtte, majd elkezdett távolodni. De ő csak futott, sokkal gyorsabban mint eddig tudott. Megérintette, megmarkolta, de kicsúszott... Kérlek gyere el pénteken...

Kezdetben volt a vágy, az ösztönös vágy, a faj fentartásáért. Mindegy volt, hogy kit és hol. Az érzés leküzdéséért történt minden. A szomorúság ilyen téren szinte elképzelhetetlen volt. Majd elindult a fejlődésben egy mellék ág. Amire az alapvető életnek semmi szüksége nincs. Haszontalan. Elkezdtek az érzelmek kibontakozódni. Szépen lassan. Egyre erősebbek. Megjelentek az egyre magasabb elvárások. Az élőlényeknek már nem volt mindegy, hogy ki, mikor, hol. Az alapvető dologból érzelmi játék született, melyben az elvárások igen nagy szerepet kaptak. Az alapvető elvárásokból több "elvárás szál" fejlődött ki, melyek elvárások tömkelegét okozta. Kifejlődött a személyes vonzódás, ami már nem a fajfentartásról szól. Minden vágyam az, hogy visszafejlődjek az első szintre, mikor az életem csak a fajfentartásról szólt, hogy ne érezzek, ne kötődjek, ne legyek szerelmes, hogy tudjak olyannal lenni, aki engem szeret, de én őt nem. Minden vágyam... Ezért rettegek, hogy ne teljesüljön...

Abtronic X2

Van egy ilyen hiperszuper fitnesz öv. Az a neve, hogy AbtronicX2. Ez a "szupagut" csoda a következő képpen működik: áramütésekkel stimulálja az izmokat. Fel lehet rakni hasra, kézre lábra. Egész kellemes érzés, amíg rosszul használja az ember. Kellemes kis masszírozó érzést ad. Ha már sikerül jól felraknia (azaz izomra) akkor egész szép kis izomrándulásokat hoz létre, ami nem jó, de legalább hasznos.
Pár nap múlva ilyen hasam lesz:


Ez nem csalás, nem ámítás, ez a srác csak és kizárólag az AbtronicX2-t használta és annak köszönheti izmosságát! :D Azért azt hozzáteszem, hogy furcsa UFO hasa van. (Nem, nem az irigység szól belőlem, tényleg furcsa UFO hasa van.)

A tanulásnak csak nekiállni nehéz. Miután elkezdtem megy és miután abbahagyom és érzem, hogy volt értelme tanulni, tudom, hogy nem ment kárba a nap. A karrier építést jelenleg annyira hanyagolom, hogy olyan érzésem van tanulás után, mintha "letettem volna valamit az asztalra".

Szeretném a homokórát megállítani,
de nehéz a tanulásnak most neki állni,
de a homokóra csak pereg pereg,
így hát én most jól neki kezdek...

Azt mondták, hogy túl sokat járok a WC-re barna medvét tolni. Azt is megtudtam, hogy egy átlagos ember naponta egyszer nyomja ki a kis mézevőt. Elhatároztam, hogy mostantól visszatartom és mézzel fogom táplálni, hogy jól kifejlett legyen, mikor eléri végső célját :D.

Nem tudom, hogy mi ez az oriási kombó, de egymás után két viszonylag jókedvű komment? El kell mondanom, hogy nyomot hagyott bennem a "Kockaéder". A Kockaéder az életre való pikkelés ne továbbja. Akármi is történjen, ők töretlenül és viccesen tolják. Nyomot kell hagynom nekik. Ajánlom az "Eltolás" és a "Riemann-Integrál" címeket. Jó szórakozást :D.

Kockaéder

Pihenés képpen, a mostmár sok rinyálós bejegyzés mellé, jöjjön egy olyan, amiben elmondom, hogy igazábol azthiszem, hogy nekem két énem van. A kettő eléggé elüt egymástól. Az egyik ez, amilyen általában itt vagyok. A másik a jókedvű. Mind a kettő elég meghatározó szereppel bír az életemben és mind a kettő eléggé szélsőséges. A 99 es buszon történtek lehet, hogy alaptalanul, de a jókedvet hozták el nekem. Sokat nevettem azon a két öregemberen, akik akkor "összeverekedtek", természetesen azért nem ilyen egyszerű a dolog, így nem lenne vicces, de az egyik gondoskodott róla, hogy vicces legyen és a "verekedés" közben folyamatosan azt ordibálta, hogy:
"Én desszantos kiképzést kaptam, simán lerúgom a fejed."
Igen... Akkor láttam azt az embert... Aki megvéd minket... Sikoltozások tömkelege hagyták el a buszon lévő hölgyek száját és egy "valaki csináljon már valamit" című ordibálás. Éppelműségében kételkedve furcsán néztem rá. Most komolyan gondolja, hogy majd egy desszantossal valaki szembe fog szállni? Komolyan gondolta... Egy férfiasságilag megkérdőjelezhetetlen nap hőse jelölt természetesen közbelépett és lágy hangon közölte az "egybegyültekkel", hogy hagyják abba. Látván, hogy egyedül nem megy neki, egy mindenre elszánt feltehetően afrikai gyökerekkel rendelkező 18-22 éves lány, ellentmondást nem tűrő anyai harsány hangon, furcsa, számomra beazonosíthatatlan akcentussal elordította magát, hogy "Nem szabad". A cérna nálam ebben a pillanatban szakad el, nem bírtam úgy fordulni, hogy senki ne lássa rajtam azt az eltüntetni próbált hatalmas mosolyt a számon. Azóta is sokat nevetek rajta, ha eszembejut.

U.I.:A sok pánikoló embert meg nem értem, egymás kabátjának fogdosása és az egymásra csúnyán nézés mióta kelt ekkora riadalmat az emberek között? Nem értem... :D
U.I.2: Használtam már ebben a blogban valami hangulatjelet? Ez az első? És ez is a jókedvet tükrözi? Ez csakis valami jel lehet...

Önmarcangoló II.

-Ezt most miért tetted? Mi szükség volt rá?
-Nem tudom... Csak bepánikoltam...
-Legalább élvezted?
-Nem... Egyáltalán nem... Nekem csak ő kell. Össze voltam zavarodva.
-Folyton csak pánikolsz, higgadj már le. Mindent el fogsz rontani.
-De mit tegyek, hogyha szeretem?
-Mit tesznek az emberek, ha szeretik egymást?
-Dehát nem akarja...
-Ne görcsölj rajta, nagyon kedvel, talán még szeret is. Ne rontsd el, ne vedd el a kedvét. Folyton csak rinyálsz és gondolkozol. Éld már az életed, ne csak elképzeld azt.
-Nagyon hiányzik.
-Tanul.
-Ilyen sokat?
-Élni akar, kezdeni szeretne valamit a lehetőséggel, ami megadatott neki. Ellenben veled.
-Én is tanulok.
-Hogy tanulnál már? Csak ülsz a füzet fölött, és mindenből buksz.
-Én igenis tanulok.
-Akkor most miért érsz rá?

"Ne törj össze minden lépésemen." Mondta, és milyen igaza volt. Milyen könnyű, egyszerű, de szörnyen nehezen teljesíthető kérés, gondoltam. A Szerelem egyáltalán nem vicces, egyik pillanatról a másikra megváltozik az ember, a jókedvű, mókamesterből akár az ellenkezője is vállhat. Mi sem nevetünk már annyit mint annó, beléptek a képbe az érzelmek. Hogy úgy mondjam 1,5 oldalról. Félelmetes érzés, hogy bármelyik pillanatban megunhatja a dolgaimat, azt, hogy gyakran egyik pillanatról a másikra rosszkedvű leszek. Azthittem azt mondtad, hogy "én is". Igazábol megmertem volna esküdni rá. De kiderült, hogy nem. Magamba zuhantam, azt mondtad jövőhéten tanulsz, azthittem talán rám lesz időd, te azt mondtad, hogy "tényleg nincs időm". Magamba zuhantam. Ezt nem kellett volna. Csináltam egy hülyeséget...

Ne engedd, hogy egyedül cselekedjek. Nem vagyok erős, nem vagyok határozott mint a többi férfi, viszont jobban tudok szeretni mint ők. Mi vagyok én?

Vajon a lányok tudják azt, hogy nem azért megyek be előttük az étterembe, pub-ba, szórakozóhelyre, mert bunkó vagyok, hanem mert ezt diktálja az illem?

Nem tudsz nekem annál nagyobb fájdalmat okozni, minthogy egyszer úgy viselkedsz mintha nem tudnád, hogy mit érzel, elgondolkozol, talán akkor még úgy érzed, hogy szeretsz is viszont másnap mintha egy hideg tárggyal beszélnék. Mint aki megbánta volna amit mondott. Mit tegyek, hogy szeress?

Csak a világot hagyd meg nekem, had legyek csöndben szerelmes.

Maradj itt velem. Ne menj el, ne fuss el, ne bujj el. Csak maradj itt. Sodródj az árral. Ne gondolkozz. Csak legyél. Ne érdekeljen a jövő, csak a jelenre koncentárlj. Csukd be a szemed. Ne legyek más neked, csak egy hang, egy lélek. Bízz bennem és ne nyisd ki. Majd vezetlek. Figyelek rád, óvlak téged. Hagyd, hogy beszéljek. Sötét legyen és csönd. Zárd ki a világot, szabadulj el. Nincs logika, nincs ésszerű magyarázat, nincs következmény. Nincs semmi, csak a pillanat. Most megszólalok, de meg ne ijedj. Búgó hangom a füledbe hatol.
-Szeretlek.
Arcod megsimogatom, mélyen belenézek. Te nem látod ami történik, csak érzed. Átölellek, magamra fektetlek, csukott szemeid pont a szemeimbe néznek. Lelógó hajad, füleimet eltakarja, a világot kizártuk, csak téged látlak, semmi mást. Szeretem az arcod és hajad alkotta burkot, ez a világ a miénk. Elvesztem a fejem, szédülök, sosem voltál még ilyen közel hozzám. Lehelletedet az arcomon érzem, felhevít... Eléget... Egyre közelebb hajolsz, orrunk összeér, csókodért esedezem.
-Nyisd ki a szemed.
Kinyitod, hátrébbhajolsz, megköszörülöd a torkod és visszaülsz a székre. Számomra mindennek vége...

Indulás, Busz, Bérlet, Villamos, Villamos, Vizsga, Villamos, Villamos, Vonat, Otthon.
Ez a mai tervem.

A pestre érkezéssel ma sem hazudtoltam meg magam, mint a többi alkalomkor, mikor a nővérem hoz(megint jó későn érkeztem fel). Viszont útközben az "Ópium" okozta rosszkedvemet kicsit ellensúlyozva eszembejutott, hogy meg kéne nézni az Álom.net címü ugyancsak remek magyar alkotást. Az előzetesből látjuk, hogy ezt bizony könnyebb felfogni mint a tananyagot (hejj, már alig várom, hogy felfogjam :D).

Csáth Géza... Szász János... Vizsga...

Ma reggel felébredtem és mivel holnap vizsga, ezért úgy gondoltam, hogy meg kéne nézni egy filmet. Meg is találtam a számomra akkor megfelelőnek talált Csáth Géza művéből csinált, Ópium-egy elmebeteg nő naplója címü filmet. Nem számítottam könnyed szórakozásra (Csáth Géza alkotása alapján készült filmmel kapcsolatban miért is tennék ilyeneket) de arra nem számítottam, hogy a tananyagot könnyebben emészthetőnek fogom találni.

u.i.: Szász János azért említem a címben, mert ő rendezte.

Érdekes dolog az, amikor az ember mindent megtesz azért, hogy az előző féléves anyagot megtanulja egyszerre. Főleg, ha ez a tárgy, egy olyan tárgy, amiből nincs se jegyzet, se könyv, ezért egy olyan könyvből tanulja, amit a Libriben vett. A könyv teljesen megfelelő, minden benne van, ami kell. Értem is a dolgokat, csak annyi a gond, hogy jóval több van benne, mint ami kell és ami kell, az teljesen szét van szorva a könyvben, de a könyv fejezetei egymásra épülnek, ezért nem tudnám csak azt megtanulni ami kell, mert nem érteném (próbáltam). Sokat tudok, de nem eleget ahhoz, hogy átmenjek a vizsgán (és mégis többet).

Csodás dolog az egyetem.

Boldog újévet.

A kötelező Szilveszteri buli természetesen megvolt, utána rögtön visszacsöppentünk a való világba, a tanulás és a munka világába. Szilveszter miért pont a vizsgaidőszak közepén van? Ez némileg beárnyékolta az ünneplést. A kötelező újévi kivánságok, sablonszerűen jutottak eszembe, meg is fogadtam gyorsan egy párat mielőtt éjfélt ütött volna az óra, aztán bummbele 2010-be. Gondoltam hátha lesz valami világvége, de minimum ufo-k tömkelegét vártam, de csalódnom kellett. Hiába 2010, hiába kerek szám, még nem pusztultunk ki (egyelőre). 4.-én már mehetek is vizsgázni. Ami nincs messze és nem is lesz sajnos messzebb. Szorgalmi időszakban a vizsgaidőszakot vártam, most meg alig várom, hogy újra szorgalmi időszak legyen.

Boldog Újévet.