Fehérelmék

Egyszer úgyis megsért mindenki. Az állítás igazságát sok ember alátámaszthatja, akár magában, akár úgy, hogy elmondja valakinek. Azok az emberek, akiket a barátainknak tudunk, egyik pillanatról a másikra, hirtelen (akár csak egy pillanatra) de ádáz ellenségeinknél is rosszabbá vállnak, majd megpróbálják elhitetni velünk, hogy igazábol az egész miattunk van. Lehet, hogy mi is csináltunk már ilyet, de biztos, hogy tapasztaltunk, ugyanis azt könnyebb észrevenni. Miután hidegvérrel próbáljuk feldúlt pillanatnyi ellenségünket újra a barátaink listájára visszaírni, barátunk hatalmas kreativitást mutatva vágja hozzánk az újabbnál újabb sértéseket, melyekről nem is tudtunk eddig, hogy létezik. Miután megtudtuk a legújabb dolgot, hogy ő bizony mindenkit utál, mert hogy mindenki faszkalap, de főleg mi és amúgyis minket különösen utál, mert hülyék vagyunk, és különben is basszuk meg, megkérdezi, hogy jó e az 10 perces találka, ha már nem voltam olyan kedves és nem toltam ki a seggem a közeli faluba (mert ugye rögtön jöhettünk volna vissza a következő busszal), mikor ugye 3 órával előtte beszéltük meg, hogy ő jön ide, de hogy neki nem jó, mert természetesen felülírta a dolgokat (mintha meg se történt volna a beszélgetés).

Barátaink a legdurvább dolgokat képesek velünk megtenni, ha ezeket a dolgokat nem tudnák megtenni, akkor nem is lennének a barátaink, ugyanis a barátaink egy olyan helyet foglalnak el értékrendünkben, ahol már a "dögölj meg, utállak" nem csak egy sima "dögölj meg, utállak". Éppen ezért felelősséggel jár, és nem a másik bántásával. Néha bele kell gondolni, hogy hogy is jön le a másik embernek az egész dolog.