Fehérelmék

Az életem egyik legszarabb napján vagyok túl. Senkinek sem kívánok még ilyet se, még a legnagyobb ellenségeimnek sem. Az ember változik. A külső behatások miatt. Ha történik valami rossz, az embernek rossz hangulata lesz. Ha sok rossz történik, az embernek sokszor lesz rossz hangulata. Ráragad. A személyiségévé válik. Azthiszem velem is ez történik, lassan a személyiségemmé válik. Azok a lányok, akiket szeretek, nem tudnak az emberekkel bánni? Vagy velem máshogy kell bánni? Esetleg én nem tudok az emberekkel bánni? Megváltozok? Érzékenyebb, fárasztóbb leszek? Nem értem, miért történik mindig ugyanaz. Teljesen ugyanaz a sztori, megismerem, megkedveljük egymást, megszeretem, nagyon szereten, vágyom utána, de ő már azt is kezdi elfelejteni, hogy kedvelt. Az emberi természet megfejthetetlen. Miért nem lehet az az enyém, akit szeretek? Hiányzol... Pápá...