Fehérelmék

A fürdőszobából kiszürődő tompa csobogás megállt, majd egy pár pillanat múlva kattant a zár. Nem foglalkoztam vele, csak kortyolgattam tovább a vizemet a fürdőszobával szembeni konyhában. Nem voltunk túlságosan beszélgetős kedvünkben a történteknek köszönhetően, de én mégis szolni akartam hozzá. Nem tettem.
-Adjak fájdalomcsillapítót? - kérdezte az ajtó félfának dőlve.
-Nem, köszönöm. - feleltem.
-Tudok segíteni?
-Nem-nem. Köszönöm szépen, nagyon kedves vagy.-válaszoltam talán a kelleténél is dallamosabb, gyengéd hangon. Rá se néztem, csak az előttem lévő újszerű falat bámultam és merengtem a történteken. Amit el lehetett rontani, azt sikerült elrontanom egyetlen mondattal és utána a szavam betartásával. Ekkor mégis ránéztem. Ott állt tisztán, egy száll bordó bolyhos törölközőben, vizes szőke hajjal. Nem akartam mást, csak érezni, hogy itt van közelemben és elmondani neki, hogy milyen csodálatos és gyönyörű, de helyette csak ennyit kérdeztem:
-Mikor vizsgázol?
-Hétfőn anyagszerkezettanból, kedden fizikából.
-Jól hangzik, menni fog?
-Nem. Nem hiszem.
-Dehogy nem, nagyon ügyes lány vagy te.-mosolyogtam, majd egy mosollyal a száján bement a szobába.