"Ne törj össze minden lépésemen." Mondta, és milyen igaza volt. Milyen könnyű, egyszerű, de szörnyen nehezen teljesíthető kérés, gondoltam. A Szerelem egyáltalán nem vicces, egyik pillanatról a másikra megváltozik az ember, a jókedvű, mókamesterből akár az ellenkezője is vállhat. Mi sem nevetünk már annyit mint annó, beléptek a képbe az érzelmek. Hogy úgy mondjam 1,5 oldalról. Félelmetes érzés, hogy bármelyik pillanatban megunhatja a dolgaimat, azt, hogy gyakran egyik pillanatról a másikra rosszkedvű leszek. Azthittem azt mondtad, hogy "én is". Igazábol megmertem volna esküdni rá. De kiderült, hogy nem. Magamba zuhantam, azt mondtad jövőhéten tanulsz, azthittem talán rám lesz időd, te azt mondtad, hogy "tényleg nincs időm". Magamba zuhantam. Ezt nem kellett volna. Csináltam egy hülyeséget...

Ne engedd, hogy egyedül cselekedjek. Nem vagyok erős, nem vagyok határozott mint a többi férfi, viszont jobban tudok szeretni mint ők. Mi vagyok én?

Vajon a lányok tudják azt, hogy nem azért megyek be előttük az étterembe, pub-ba, szórakozóhelyre, mert bunkó vagyok, hanem mert ezt diktálja az illem?

Nem tudsz nekem annál nagyobb fájdalmat okozni, minthogy egyszer úgy viselkedsz mintha nem tudnád, hogy mit érzel, elgondolkozol, talán akkor még úgy érzed, hogy szeretsz is viszont másnap mintha egy hideg tárggyal beszélnék. Mint aki megbánta volna amit mondott. Mit tegyek, hogy szeress?

Csak a világot hagyd meg nekem, had legyek csöndben szerelmes.

Maradj itt velem. Ne menj el, ne fuss el, ne bujj el. Csak maradj itt. Sodródj az árral. Ne gondolkozz. Csak legyél. Ne érdekeljen a jövő, csak a jelenre koncentárlj. Csukd be a szemed. Ne legyek más neked, csak egy hang, egy lélek. Bízz bennem és ne nyisd ki. Majd vezetlek. Figyelek rád, óvlak téged. Hagyd, hogy beszéljek. Sötét legyen és csönd. Zárd ki a világot, szabadulj el. Nincs logika, nincs ésszerű magyarázat, nincs következmény. Nincs semmi, csak a pillanat. Most megszólalok, de meg ne ijedj. Búgó hangom a füledbe hatol.
-Szeretlek.
Arcod megsimogatom, mélyen belenézek. Te nem látod ami történik, csak érzed. Átölellek, magamra fektetlek, csukott szemeid pont a szemeimbe néznek. Lelógó hajad, füleimet eltakarja, a világot kizártuk, csak téged látlak, semmi mást. Szeretem az arcod és hajad alkotta burkot, ez a világ a miénk. Elvesztem a fejem, szédülök, sosem voltál még ilyen közel hozzám. Lehelletedet az arcomon érzem, felhevít... Eléget... Egyre közelebb hajolsz, orrunk összeér, csókodért esedezem.
-Nyisd ki a szemed.
Kinyitod, hátrébbhajolsz, megköszörülöd a torkod és visszaülsz a székre. Számomra mindennek vége...

Indulás, Busz, Bérlet, Villamos, Villamos, Vizsga, Villamos, Villamos, Vonat, Otthon.
Ez a mai tervem.

A pestre érkezéssel ma sem hazudtoltam meg magam, mint a többi alkalomkor, mikor a nővérem hoz(megint jó későn érkeztem fel). Viszont útközben az "Ópium" okozta rosszkedvemet kicsit ellensúlyozva eszembejutott, hogy meg kéne nézni az Álom.net címü ugyancsak remek magyar alkotást. Az előzetesből látjuk, hogy ezt bizony könnyebb felfogni mint a tananyagot (hejj, már alig várom, hogy felfogjam :D).

Csáth Géza... Szász János... Vizsga...

Ma reggel felébredtem és mivel holnap vizsga, ezért úgy gondoltam, hogy meg kéne nézni egy filmet. Meg is találtam a számomra akkor megfelelőnek talált Csáth Géza művéből csinált, Ópium-egy elmebeteg nő naplója címü filmet. Nem számítottam könnyed szórakozásra (Csáth Géza alkotása alapján készült filmmel kapcsolatban miért is tennék ilyeneket) de arra nem számítottam, hogy a tananyagot könnyebben emészthetőnek fogom találni.

u.i.: Szász János azért említem a címben, mert ő rendezte.

Érdekes dolog az, amikor az ember mindent megtesz azért, hogy az előző féléves anyagot megtanulja egyszerre. Főleg, ha ez a tárgy, egy olyan tárgy, amiből nincs se jegyzet, se könyv, ezért egy olyan könyvből tanulja, amit a Libriben vett. A könyv teljesen megfelelő, minden benne van, ami kell. Értem is a dolgokat, csak annyi a gond, hogy jóval több van benne, mint ami kell és ami kell, az teljesen szét van szorva a könyvben, de a könyv fejezetei egymásra épülnek, ezért nem tudnám csak azt megtanulni ami kell, mert nem érteném (próbáltam). Sokat tudok, de nem eleget ahhoz, hogy átmenjek a vizsgán (és mégis többet).

Csodás dolog az egyetem.

Boldog újévet.

A kötelező Szilveszteri buli természetesen megvolt, utána rögtön visszacsöppentünk a való világba, a tanulás és a munka világába. Szilveszter miért pont a vizsgaidőszak közepén van? Ez némileg beárnyékolta az ünneplést. A kötelező újévi kivánságok, sablonszerűen jutottak eszembe, meg is fogadtam gyorsan egy párat mielőtt éjfélt ütött volna az óra, aztán bummbele 2010-be. Gondoltam hátha lesz valami világvége, de minimum ufo-k tömkelegét vártam, de csalódnom kellett. Hiába 2010, hiába kerek szám, még nem pusztultunk ki (egyelőre). 4.-én már mehetek is vizsgázni. Ami nincs messze és nem is lesz sajnos messzebb. Szorgalmi időszakban a vizsgaidőszakot vártam, most meg alig várom, hogy újra szorgalmi időszak legyen.

Boldog Újévet.