"Ne törj össze minden lépésemen." Mondta, és milyen igaza volt. Milyen könnyű, egyszerű, de szörnyen nehezen teljesíthető kérés, gondoltam. A Szerelem egyáltalán nem vicces, egyik pillanatról a másikra megváltozik az ember, a jókedvű, mókamesterből akár az ellenkezője is vállhat. Mi sem nevetünk már annyit mint annó, beléptek a képbe az érzelmek. Hogy úgy mondjam 1,5 oldalról. Félelmetes érzés, hogy bármelyik pillanatban megunhatja a dolgaimat, azt, hogy gyakran egyik pillanatról a másikra rosszkedvű leszek. Azthittem azt mondtad, hogy "én is". Igazábol megmertem volna esküdni rá. De kiderült, hogy nem. Magamba zuhantam, azt mondtad jövőhéten tanulsz, azthittem talán rám lesz időd, te azt mondtad, hogy "tényleg nincs időm". Magamba zuhantam. Ezt nem kellett volna. Csináltam egy hülyeséget...
Ne engedd, hogy egyedül cselekedjek. Nem vagyok erős, nem vagyok határozott mint a többi férfi, viszont jobban tudok szeretni mint ők. Mi vagyok én?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése