Maradj itt velem. Ne menj el, ne fuss el, ne bujj el. Csak maradj itt. Sodródj az árral. Ne gondolkozz. Csak legyél. Ne érdekeljen a jövő, csak a jelenre koncentárlj. Csukd be a szemed. Ne legyek más neked, csak egy hang, egy lélek. Bízz bennem és ne nyisd ki. Majd vezetlek. Figyelek rád, óvlak téged. Hagyd, hogy beszéljek. Sötét legyen és csönd. Zárd ki a világot, szabadulj el. Nincs logika, nincs ésszerű magyarázat, nincs következmény. Nincs semmi, csak a pillanat. Most megszólalok, de meg ne ijedj. Búgó hangom a füledbe hatol.
-Szeretlek.
Arcod megsimogatom, mélyen belenézek. Te nem látod ami történik, csak érzed. Átölellek, magamra fektetlek, csukott szemeid pont a szemeimbe néznek. Lelógó hajad, füleimet eltakarja, a világot kizártuk, csak téged látlak, semmi mást. Szeretem az arcod és hajad alkotta burkot, ez a világ a miénk. Elvesztem a fejem, szédülök, sosem voltál még ilyen közel hozzám. Lehelletedet az arcomon érzem, felhevít... Eléget... Egyre közelebb hajolsz, orrunk összeér, csókodért esedezem.
-Nyisd ki a szemed.
Kinyitod, hátrébbhajolsz, megköszörülöd a torkod és visszaülsz a székre. Számomra mindennek vége...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése