Egyre jobban kezdem utálni a fizikát. Azthiszem, hogy tudom, közbe pedig csak értem. Az hogy lassan 4 óra van szerintem az se segít a dolgokon. Mennyivel egyszerűbb egy számítógép memóriájában tárolni, és amúgyis, jóval kissebb az adatvesztés esélye.

A futó fiú

Csak futott. Előre. Gyorsan. Nem nézve hátra. Csak futott, nem törődött semmivel. Emberek ezrei látták és csodálkoztak. Tisztelték őt. Csak előre. Az útja el volt torlaszolva, de még nem ért oda. Mostmár odaért. Kikerülte, de a torlasz nem tünt el. A torlasz ott volt eltolatlanul. Egyre lassabban futott, majd sétálni kezdett, visszafordult és gyalogolt egészen a torlaszig. Újra kikerülte és eléállt. Megfogta, megpróbálta alrébb rakni, eltüntetni. Nem sikerült neki ezért átmászott rajta és futott, csak futott tovább, de már nem bírt úgy futni mint előtte, elfáradt a mászásban. Nem adta fel, fáradtan is futott, ahogy bírt. Majd újra úttorlaszhoz ért. Az előzőekből tanulva nem kerülte ki, megfogta és alrébb rakta. Könnyűnek tűnt, de visszagurult az útra. Át akart mászni rajta, de nem tudott, megcsúszott a keze, lába. Így megfogta és magával vitte. Így futott tovább. Sokkal de sokkal gyorsabban, könnyebben. Erőt adott neki. De elfáradt, már nem adott neki erőt csak visszatartotta. El akarta dobni, de mindig visszarepült a kezébe. Kénytelen volt így futni tovább, de egyre nehezebb volt, megint el akarta dobni. Nem sikerült, viszont újra erőt adott neki, és csak futott... A tárgy lebegni kezdett, bármilyen erősen is tartotta kicsúszott a kezéből és lebegett. Előtte, majd elkezdett távolodni. De ő csak futott, sokkal gyorsabban mint eddig tudott. Megérintette, megmarkolta, de kicsúszott... Kérlek gyere el pénteken...

Kezdetben volt a vágy, az ösztönös vágy, a faj fentartásáért. Mindegy volt, hogy kit és hol. Az érzés leküzdéséért történt minden. A szomorúság ilyen téren szinte elképzelhetetlen volt. Majd elindult a fejlődésben egy mellék ág. Amire az alapvető életnek semmi szüksége nincs. Haszontalan. Elkezdtek az érzelmek kibontakozódni. Szépen lassan. Egyre erősebbek. Megjelentek az egyre magasabb elvárások. Az élőlényeknek már nem volt mindegy, hogy ki, mikor, hol. Az alapvető dologból érzelmi játék született, melyben az elvárások igen nagy szerepet kaptak. Az alapvető elvárásokból több "elvárás szál" fejlődött ki, melyek elvárások tömkelegét okozta. Kifejlődött a személyes vonzódás, ami már nem a fajfentartásról szól. Minden vágyam az, hogy visszafejlődjek az első szintre, mikor az életem csak a fajfentartásról szólt, hogy ne érezzek, ne kötődjek, ne legyek szerelmes, hogy tudjak olyannal lenni, aki engem szeret, de én őt nem. Minden vágyam... Ezért rettegek, hogy ne teljesüljön...

Abtronic X2

Van egy ilyen hiperszuper fitnesz öv. Az a neve, hogy AbtronicX2. Ez a "szupagut" csoda a következő képpen működik: áramütésekkel stimulálja az izmokat. Fel lehet rakni hasra, kézre lábra. Egész kellemes érzés, amíg rosszul használja az ember. Kellemes kis masszírozó érzést ad. Ha már sikerül jól felraknia (azaz izomra) akkor egész szép kis izomrándulásokat hoz létre, ami nem jó, de legalább hasznos.
Pár nap múlva ilyen hasam lesz:


Ez nem csalás, nem ámítás, ez a srác csak és kizárólag az AbtronicX2-t használta és annak köszönheti izmosságát! :D Azért azt hozzáteszem, hogy furcsa UFO hasa van. (Nem, nem az irigység szól belőlem, tényleg furcsa UFO hasa van.)

A tanulásnak csak nekiállni nehéz. Miután elkezdtem megy és miután abbahagyom és érzem, hogy volt értelme tanulni, tudom, hogy nem ment kárba a nap. A karrier építést jelenleg annyira hanyagolom, hogy olyan érzésem van tanulás után, mintha "letettem volna valamit az asztalra".

Szeretném a homokórát megállítani,
de nehéz a tanulásnak most neki állni,
de a homokóra csak pereg pereg,
így hát én most jól neki kezdek...

Azt mondták, hogy túl sokat járok a WC-re barna medvét tolni. Azt is megtudtam, hogy egy átlagos ember naponta egyszer nyomja ki a kis mézevőt. Elhatároztam, hogy mostantól visszatartom és mézzel fogom táplálni, hogy jól kifejlett legyen, mikor eléri végső célját :D.

Nem tudom, hogy mi ez az oriási kombó, de egymás után két viszonylag jókedvű komment? El kell mondanom, hogy nyomot hagyott bennem a "Kockaéder". A Kockaéder az életre való pikkelés ne továbbja. Akármi is történjen, ők töretlenül és viccesen tolják. Nyomot kell hagynom nekik. Ajánlom az "Eltolás" és a "Riemann-Integrál" címeket. Jó szórakozást :D.

Kockaéder

Pihenés képpen, a mostmár sok rinyálós bejegyzés mellé, jöjjön egy olyan, amiben elmondom, hogy igazábol azthiszem, hogy nekem két énem van. A kettő eléggé elüt egymástól. Az egyik ez, amilyen általában itt vagyok. A másik a jókedvű. Mind a kettő elég meghatározó szereppel bír az életemben és mind a kettő eléggé szélsőséges. A 99 es buszon történtek lehet, hogy alaptalanul, de a jókedvet hozták el nekem. Sokat nevettem azon a két öregemberen, akik akkor "összeverekedtek", természetesen azért nem ilyen egyszerű a dolog, így nem lenne vicces, de az egyik gondoskodott róla, hogy vicces legyen és a "verekedés" közben folyamatosan azt ordibálta, hogy:
"Én desszantos kiképzést kaptam, simán lerúgom a fejed."
Igen... Akkor láttam azt az embert... Aki megvéd minket... Sikoltozások tömkelege hagyták el a buszon lévő hölgyek száját és egy "valaki csináljon már valamit" című ordibálás. Éppelműségében kételkedve furcsán néztem rá. Most komolyan gondolja, hogy majd egy desszantossal valaki szembe fog szállni? Komolyan gondolta... Egy férfiasságilag megkérdőjelezhetetlen nap hőse jelölt természetesen közbelépett és lágy hangon közölte az "egybegyültekkel", hogy hagyják abba. Látván, hogy egyedül nem megy neki, egy mindenre elszánt feltehetően afrikai gyökerekkel rendelkező 18-22 éves lány, ellentmondást nem tűrő anyai harsány hangon, furcsa, számomra beazonosíthatatlan akcentussal elordította magát, hogy "Nem szabad". A cérna nálam ebben a pillanatban szakad el, nem bírtam úgy fordulni, hogy senki ne lássa rajtam azt az eltüntetni próbált hatalmas mosolyt a számon. Azóta is sokat nevetek rajta, ha eszembejut.

U.I.:A sok pánikoló embert meg nem értem, egymás kabátjának fogdosása és az egymásra csúnyán nézés mióta kelt ekkora riadalmat az emberek között? Nem értem... :D
U.I.2: Használtam már ebben a blogban valami hangulatjelet? Ez az első? És ez is a jókedvet tükrözi? Ez csakis valami jel lehet...

Önmarcangoló II.

-Ezt most miért tetted? Mi szükség volt rá?
-Nem tudom... Csak bepánikoltam...
-Legalább élvezted?
-Nem... Egyáltalán nem... Nekem csak ő kell. Össze voltam zavarodva.
-Folyton csak pánikolsz, higgadj már le. Mindent el fogsz rontani.
-De mit tegyek, hogyha szeretem?
-Mit tesznek az emberek, ha szeretik egymást?
-Dehát nem akarja...
-Ne görcsölj rajta, nagyon kedvel, talán még szeret is. Ne rontsd el, ne vedd el a kedvét. Folyton csak rinyálsz és gondolkozol. Éld már az életed, ne csak elképzeld azt.
-Nagyon hiányzik.
-Tanul.
-Ilyen sokat?
-Élni akar, kezdeni szeretne valamit a lehetőséggel, ami megadatott neki. Ellenben veled.
-Én is tanulok.
-Hogy tanulnál már? Csak ülsz a füzet fölött, és mindenből buksz.
-Én igenis tanulok.
-Akkor most miért érsz rá?