Fehérelmék

Pihenés képpen, a mostmár sok rinyálós bejegyzés mellé, jöjjön egy olyan, amiben elmondom, hogy igazábol azthiszem, hogy nekem két énem van. A kettő eléggé elüt egymástól. Az egyik ez, amilyen általában itt vagyok. A másik a jókedvű. Mind a kettő elég meghatározó szereppel bír az életemben és mind a kettő eléggé szélsőséges. A 99 es buszon történtek lehet, hogy alaptalanul, de a jókedvet hozták el nekem. Sokat nevettem azon a két öregemberen, akik akkor "összeverekedtek", természetesen azért nem ilyen egyszerű a dolog, így nem lenne vicces, de az egyik gondoskodott róla, hogy vicces legyen és a "verekedés" közben folyamatosan azt ordibálta, hogy:
"Én desszantos kiképzést kaptam, simán lerúgom a fejed."
Igen... Akkor láttam azt az embert... Aki megvéd minket... Sikoltozások tömkelege hagyták el a buszon lévő hölgyek száját és egy "valaki csináljon már valamit" című ordibálás. Éppelműségében kételkedve furcsán néztem rá. Most komolyan gondolja, hogy majd egy desszantossal valaki szembe fog szállni? Komolyan gondolta... Egy férfiasságilag megkérdőjelezhetetlen nap hőse jelölt természetesen közbelépett és lágy hangon közölte az "egybegyültekkel", hogy hagyják abba. Látván, hogy egyedül nem megy neki, egy mindenre elszánt feltehetően afrikai gyökerekkel rendelkező 18-22 éves lány, ellentmondást nem tűrő anyai harsány hangon, furcsa, számomra beazonosíthatatlan akcentussal elordította magát, hogy "Nem szabad". A cérna nálam ebben a pillanatban szakad el, nem bírtam úgy fordulni, hogy senki ne lássa rajtam azt az eltüntetni próbált hatalmas mosolyt a számon. Azóta is sokat nevetek rajta, ha eszembejut.

U.I.:A sok pánikoló embert meg nem értem, egymás kabátjának fogdosása és az egymásra csúnyán nézés mióta kelt ekkora riadalmat az emberek között? Nem értem... :D
U.I.2: Használtam már ebben a blogban valami hangulatjelet? Ez az első? És ez is a jókedvet tükrözi? Ez csakis valami jel lehet...