Fehérelmék

Kezdetben volt a vágy, az ösztönös vágy, a faj fentartásáért. Mindegy volt, hogy kit és hol. Az érzés leküzdéséért történt minden. A szomorúság ilyen téren szinte elképzelhetetlen volt. Majd elindult a fejlődésben egy mellék ág. Amire az alapvető életnek semmi szüksége nincs. Haszontalan. Elkezdtek az érzelmek kibontakozódni. Szépen lassan. Egyre erősebbek. Megjelentek az egyre magasabb elvárások. Az élőlényeknek már nem volt mindegy, hogy ki, mikor, hol. Az alapvető dologból érzelmi játék született, melyben az elvárások igen nagy szerepet kaptak. Az alapvető elvárásokból több "elvárás szál" fejlődött ki, melyek elvárások tömkelegét okozta. Kifejlődött a személyes vonzódás, ami már nem a fajfentartásról szól. Minden vágyam az, hogy visszafejlődjek az első szintre, mikor az életem csak a fajfentartásról szólt, hogy ne érezzek, ne kötődjek, ne legyek szerelmes, hogy tudjak olyannal lenni, aki engem szeret, de én őt nem. Minden vágyam... Ezért rettegek, hogy ne teljesüljön...