-Ezt most miért tetted? Mi szükség volt rá?
-Nem tudom... Csak bepánikoltam...
-Legalább élvezted?
-Nem... Egyáltalán nem... Nekem csak ő kell. Össze voltam zavarodva.
-Folyton csak pánikolsz, higgadj már le. Mindent el fogsz rontani.
-De mit tegyek, hogyha szeretem?
-Mit tesznek az emberek, ha szeretik egymást?
-Dehát nem akarja...
-Ne görcsölj rajta, nagyon kedvel, talán még szeret is. Ne rontsd el, ne vedd el a kedvét. Folyton csak rinyálsz és gondolkozol. Éld már az életed, ne csak elképzeld azt.
-Nagyon hiányzik.
-Tanul.
-Ilyen sokat?
-Élni akar, kezdeni szeretne valamit a lehetőséggel, ami megadatott neki. Ellenben veled.
-Én is tanulok.
-Hogy tanulnál már? Csak ülsz a füzet fölött, és mindenből buksz.
-Én igenis tanulok.
-Akkor most miért érsz rá?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése