Kezdem úgy érezni,

hogy én élvezem, ha olyat szeretek, aki nem szeret. Élvezem, ha egy szerelem plátói és hiába tudom, hogy soha nem fog teljesülni, az érzés erősödik bennem napról napra. Küzdök ellene, de minél jobban próbálkozok, csak megemészt, feléget. Bizonyos embereket annyira tudok szeretni, rajongani értük. Bár tudnám, hogy mi ezeknek az embereknek a titka. Miért pont őket? Nem mondanám, hogy túl sok lett volna akire tényleg azt mondtam, hogy szeretem. Vajon miért ezeket az embereket? Bizonyos hasonlóságokat véltem köztük felfedezni, de ezek szerintem sok emberben vannak meg (mondjuk csak őket ismerem, de őket igazán, legalábbis úgy érzem, szóval lehet, hogy ismerőseim között másnak is megvannak, csak valamiért nem voltam rájuk kíváncsi).