Pázmányos Gólyabál

Az egyik ismerősöm, aki feltehetően szeretne velem járni (és úgy is gondolja, hogy együtt vagyunk, mert félreérthető dolgokat csinálok) elhívott a gólyabáljába. Egy kis hezitálás után végülis elmentem. A megnyitóbeszéd vége tetszett a legjobban az egész dologból, ami a következő képpen hangzott: "Az egyik felsőoktatási intézmény gólyabálján, egy bulizó kiordibált a tömegből, hogy "És a pázmányosok most imádkoznak!" Mutassuk meg nekik... Hogy mi is tudunk bulizni!" A gond(ok) a következő(k) volt(ak):

1. Túl korán mentünk
2. Nem ivott velem a párom
3. Aztán elkezdett inni
4. Még mindig ivott
5. Rosszul lett
6. Lemaradtam mindenről (Kowalsky, Retro School Band)
7. Marha sokat ültem kint a hidegben (mert hánynia kellett)

Majd elindultunk haza. Ő kihívta az anyukáját, kijött kocsival, de a kocsiba már nem fértem be. Nem baj, megyek haza újdonsült olasz barátommal, mire ő közölte velem, hogy taxival megy, mert közel lakik. Így maradtam egyedül a nagy Pesti éjszakában, hatalmas ködben. Természetesen nem sokáig, mert megismerkedtem még pár emberrel, akik ugyancsak nem tudták hogy jutnak haza, ezért közös erővel próbáltunk szerencsét. 4:45-re már nyitottam is a lakás ajtót.