gyerek vagyok. Mégis sokszor érzem azt, hogy nem. Körülbelül 19:30-kor jött az üzenet az egyik azonnali üzenetküldő szolgáltatáson egy lánytól, hogy nagyon magányos, szomorú. Fel is hívtam Pestre, hogy mozduljunk ki egy kicsit. Elfogadta a meghívást. 23:00-ra már egy kocsmában voltunk, ahonnan folytattuk az utunkat röpke fél óra után, egy ismert szórakozóhelyre, ahol rögtön kinéztük magunknak a színpadot és el is kezdtünk táncolni. Most itthon vagyok. És ő is itt van velem. Rengeteg srác nagyon örülne neki és rögtön kapna az alkalmon, de én mégse... ő nem Ő. ő más... Csinos, attraktív, de mégsem Ő. Nekem Ő kell... De más alszik mellettem...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése