Most én érzem magam annak az embernek a helyében, akitől nem akarok semmit. Egyik pillanatról a másikra, csak egy ember kellett bejelentkezzen MSN-re. Mindig ez történik, a jófej srácból hirtelen érzelem dús gyerek válik, ha meglátja szíve választottját, jelleme teljesen megváltozik, pupillái kitágulnak, teljesen leblokkol. Válaszra vár, vagy egy jelre, amely megerősíti őt abban, hogy van értelme annak amit csinál. De nem kap se jelet, se választ, se olyan jelet, ami az ellenkezőjét mutatná. Teljesen rá van bízva mit tesz. A legrosszabb érzés. Minden ki jöhet belőle, oltári nagy szerencse, vagy hatalmas pofáraesés.
A hatalmas pofáraesésekben már eléggé otthon érzem magam, úgyhogy mostmár jöhetne egy oltári nagy szerencse, de úgy tűnik, hogy még várat magára. Én tényleg mindent megpróbálo, egyszerűen ennyire nem lennék az esete? Furcsa ez a másik nem, sosem értjük egymást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése