Nem értem

vagy félre értem a lányokat. Mindketten sajnáljuk, hogy nem találkozunk, mégse találkozunk. Nem tudja, hogy jó-e neki a péntek, de azt mondja, hogy szeretne velem találkozni. Ha én nem tudom, hogy jó-e nekem az időpont, akkor valószínűleg arra az időpontra nincs programom, de annyira nem akarom azt a programot amit ajánlanak, csak B esetre. De akkor miért mondja, hogy szeretne velem találkozni? Miért mondja állandóan, hogy alig találkozunk, mikor én minden héten megkérdezek vagy 3-4 időpontot, hogy ráér-e. És nem tudja... Vagy közbe jön valami... Multkor egy ismerőse halt meg... Megértem, hogy akkor nem akart találkozni, maga alatt volt, rossz kedve volt... Ez természetesen érthető. Nekem olyan sokat jelent ő, talán pont ezért nem értem, talán pont ezért nem tudok mit csinálni, mert nagyon szeretném ezt az egészet. Sokszor gondolok rá, sokszor le is lombozódok miatta... Pedig nincs rá okom... Ő itt van, beszélget velem, komoly, komolytalan dolgokról. Nevetgélünk vagy szomorkodunk. Együtt... De online... Akárhogy rúgkapálok, nem tudok előrébb jutni...