Ha az ember kedves, figyelmes, törődő, akkor a legjobb barát. Ha az ember bunkó, lenéző, egoista azokból szoktak lenni a nagymenő srácok, akik folyamatosan szebbnél szebb barátnőkkel járkálnak. Viszont mi mit hallunk folyamatosan? Az összes pasi bunkó, szemét és egoista. Mert bunkó szemét és egoista pasikkal jöttök össze, ha valaki nem bunkó, szemét és egoista, akkor nem tudtok rá "úgy" nézni. Azokból szoktak lenni a legjobb barátok... Unok már legjobb barátnak lenni. Unom már, hogy mindig csak én szeretek, mindig csak én veszem észre az emberben a szépet és a jót. Én akarom a szépet és a jót. Ti miért nem akarjátok a bennem lévő "szépet" és a "jót" (már ha van ilyen) úgy, ahogy én szeretnélek titeket?

Örök titok...

Aktív tanulás

Most, hogy elhatároztam, hogy aktívan tanulni fogok, fogtam magam és egy kattintással kilőttem az MSN-t, de rájöttem, hogy lassan az MSN kilövése nekem egyenlő a külvilággal tartott kapcsolat megszüntetésével. Szeretem a külvilággal tartani a kapcsolatot, úgyhogy úgy gondoltam, hogy megérettünk egy új bejegyzésre.

Az egyik nagy mániám, hogy egyszer mindenképpen el akarok jutni Chernobyl-ba és Prypiat-ba. Mindenki Chernobyl-t emlegeti, így sokan nem is tudják, hogy az igazi nagy káosz Prypiat-ban volt anno. Nem vagyok az az ember, aki mások kárán élvezkedik, de ez az egész hely, misztikus. Egy halott város, ahol régen emberek éltek. Mintha egy időgép lenne. Az embereknek gyorsan távozniuk kellett, ezért a lakásokban, házakban csomó minden maradt. Még most is 23 évvel az esemény után. Most következzen pár sokkoló/misztikus/félelmetes kép a helyszínről.










A képeken jól látni, ahogy a természet utat tőr magának. Ahogy legyőzi az emberi kéz által készített dolgokat, áttöri a betont, az aszfaltot, csupa olyan dolog, melyre ember nem képes. Ez az a hely, ahol még sok ideig a természet fog győzedelmeskedni, a hely amit kivívott magának, ha emberi kéz segítségével is, de magának köszönheti, hogy visszakapta területét...

Önmarcangoló

-Mit szeretsz benne?
-Nem tudom, ha ezt egy hónappal előbb kérded, még tökéletes választ tudok adni. De mostmár nem tudom...
-Miért pont ő? Miért nem más?
-Mindneki pótolható. Hogy szeret valaki, az egy kiváltság. Nem szeretni valakit aki szeret, luxus. Könnyen tovább fogok lépni, meglásd.
-Tovább lépni? Úgy ismered magad?
-Könnyen tovább tudok lépni. Csak nem kell rá gondolnom, egyáltalán nem foglalkoztat annyira a dolog, hogy sokáig lovagoljak rajta.
-Te szereted Őt.
-Nem, nem szeretem. Csak vonzódom hozzá.
-De szereted Őt.
-Miért szeretnék egy olyan embert, aki nem viszonoz? Időpocsékolás és ez is luxus. Nem engedhetem meg magamnak, nincs időm rá.
-Akkor miért beszélsz velem?

Boldog Karácsonyt

Tényleg megtetted. Tényleg visszaléptél, megilyedtél és elmenekültél. Vagy az egész csak hazugság és az emberekbe vetett hitem, szeretetem csak saját naívságomnak köszönhetem. De miért kell csalódnom mindig? Miért fáj a szívem, ha szeretek valakit? A válasz egyszerű... Mert nem szeret viszont... De senki sem szeret viszont ezen a világon, mindenki csak nagyon kedvel. Bár ne kedvelne senki sem viszont egy ember teljes szívéből szeressen...

Az életem egyik legszarabb napján vagyok túl. Senkinek sem kívánok még ilyet se, még a legnagyobb ellenségeimnek sem. Az ember változik. A külső behatások miatt. Ha történik valami rossz, az embernek rossz hangulata lesz. Ha sok rossz történik, az embernek sokszor lesz rossz hangulata. Ráragad. A személyiségévé válik. Azthiszem velem is ez történik, lassan a személyiségemmé válik. Azok a lányok, akiket szeretek, nem tudnak az emberekkel bánni? Vagy velem máshogy kell bánni? Esetleg én nem tudok az emberekkel bánni? Megváltozok? Érzékenyebb, fárasztóbb leszek? Nem értem, miért történik mindig ugyanaz. Teljesen ugyanaz a sztori, megismerem, megkedveljük egymást, megszeretem, nagyon szereten, vágyom utána, de ő már azt is kezdi elfelejteni, hogy kedvelt. Az emberi természet megfejthetetlen. Miért nem lehet az az enyém, akit szeretek? Hiányzol... Pápá...

Ms. 8

Ma a westendben láttam a régi nagy riválisomat és a barátnőjét. Természetesen nem volt mindig rivális, igazábol a legjobb haverom volt, de mint a legtöbb legjobb haverságnak ennek is egy nő vetett véget. Nem igazábol nem egy nő. Igazábol a haverom, mert nem volt benne annyi, hogy ne jöjjön össze azzal a lánnyal, akit én akkor mindennél jobban szerettem. De ő összejött, mikor tudta, mikor neki mondtam, mikor neki meséltem. Ő megcsinálta, neki volt képe. Ma láttam mindkettejüket. Feltünően nem vettek észre.
Most kicsit úgy érzem, mintha visszatértek volna a régi érzelmek, bár tudom, hogy ez hülyén hangzik. Nem tudom, hogy mi ez amit aranyhajú lány iránt érzek, de hogy a Ms. 8 iránt nem ezt éreztem az biztos.
Most kicsit összezavart ez az egész...

Energiaital, közgáz

Holnap Közgáz aláíráspótló. Úgy gondoltam, hogy nem tanulok rá, minek? Majd felveszem következő félévben. Aztán felhívtak szüleim, megkérdezték mit csinálok, elmondtam nekik, hogy holnap közgáz vizsga, ők meg elmondták nekem, hogy mennyire szurkolnak és izgulnak, hogy meglegyen. Nem volt mit tenni, futás le a nonstopba (közbe megszokásból egy cigi ugye) energiaitalért. Be is mentem a kicsit elméretezett helységbe, meg is támadtam a hűtőt, kivettem egy RedBull-t és egy Burn-t. A kofa megkérdezte, hogy ennyi? Mondtam neki, hogy igen, majd hirtelen közöltem vele, hogy mégsem, ugyanis lesz még egy energia ital, és már nyúltam is a Burn felé, de ekkor jött a NonStop-os tanácsa ami a következőképpen hangzott: "Ha tényleg energiaitalt akarsz inni, akkor vegyél Dark Dog-ot. Az aztán felnyitja a szemed mert van benne még GUARANÁ is.". Rendben, miért ne vennék akkor Dark Dog energiaitalt, csak nem fogok ellentmondani egy NON STOP -ban dolgozó srácnak az energiaitalos tapasztalataival kapcsolatban. Jólmegvettem a DarkDogot is, majd irány vissza (persze visszafelé is egy cigi, mert mért ne?). Felértem, energiaital a hütőbe, puff vissza gép elé. 20 perc hűtés után megittam a DarkDog-ot és elkezdtem közgázt tanulni. Azóta ébren vagyok. Nem rossz ez a DarkDog.

Francia ágy és a többi

Mérföldekkel jobb egy franciaágyun aludni, mint fent Pesten egy kihúzható kanapén (amit nem szoktam kihúzni, mert ha kihúzom akkor meg túl kemény). Igazi kompromisszumokat kell kötni. Vagy kicsi és puha, vagy nagy és kemény. A francia ágy nem ilyen, a francia ágy nagy és puha és rendületlenül szolgál engem, nappal is és még egész éjjel is dolgozik.

Most is azzal a gondolattal ébredtem mint eddig mindig, mikor vasárnap reggel van: "Vajon aranyhajú lány elkelt?". A válasz legtöbbször a "majdnem". Mindig van valaki akivel kölcsönös vonzalmat éreznek maguk után. Engem ez rettentően bosszant. Na jó, mondjuk ki: Nekem ez nagyon fáj.

Névtelenül

Nos elég rég nem írtam ide. Ennek az volt az oka, hogy az alább szereplő filmnek voltam a PR managere, ezért az érdekemben állt, hogy minél több ideig legyen látható a bejegyzés, lehetőleg VIP helyen. Már majdnem leszoktam erről az egész dologrol, mikor úgy gondoltam, hogy mégis csak van kedvem hozzá. Túl vagyok egy szakításon. Nem gondoltam volna, hogy most az én hangom is meg meg akad. Nagyon kedves lány, csak nem volt meg az a plussz amit én szeretnék egy kapcsolattól. Az a plussz, amit nem tud senki sem megmondani, hogy mi. Most érzem, hogy nincs meg az a plussz, viszont mikor szerintem meg van a plussz és úgy gondolom, hogy a kapcsolat az tökéletes lenne, akkor (Murphy törvénye szerint) a másik fél érzi úgy, hogy nincs meg a plussz. Ilyenkor mindig tehetetlenül és csodálkozva állok előtte, nem értem, hogy mi ez a plussz dolog. Most értem, most tisztán érzem. Aranyhajú lány szerint sincs meg valószínüleg az a plussz, ami a kapcsolatunkhoz kell, de olyan bonyolult ez az egész, hogy csak na :). Mégis úgy érzem, hogy szeritne nincs meg. Most éppen valahol bulizik, nem válaszol az SMS- eimre. Tényleg komolyan gondolta volna, hogy úgy érzi, hogy vissza kéne vennie a tempóból, a dolgokból és megpróbál kevésbé megnyilni? Miért mondta ezt el nekem, hogyha ez így van? Miért mondta el egyáltalán nekem, mikközben igazábol rólam van szó? Nem értem, de köszönöm neki. Remélem idő közben meggondolja magát.

Más: leesett a hó. Nem gondoltam volna, hogy ekkora havat látok idén. Mióta már "felnőttem" és nincs pofám annyi pénzt kérni szüleimtől, hogy még sítáborra is fussa (azaz idén óta) úgy gondolom, hogy hosszú hó nélküli éveknek nézünk elibe. Ez már most megdőlt ez a megérzés, amelynek természetesen felettébb örülök. Holleanyó kitesz magáért, ugye aranyhajú lány? :)

Megint más: Nagyon sok mondani valóm van. Még én is csodálkozok, hogy még mindig nem értem a végére. Ballagásra kaptam egy FELDOBOX (Kalandra Fel) élménykupont. Ez nem is annyira érdekes, viszont az, hogy ma felhasználtam az egyik kevésbé alcsaony (de akár kevésbé átlagos magasságúnak is mondhatnánk) barátommal "Fedett Gokart" nevű lehetőségre. Búgtak a motorok, hatalmas CO2 mérgezés veszély a mélygarázsban, "oriási" balesetek. Természetesen én is kipörögtem egyszer, de ez nem ilyesztett meg attól, hogy tovább menje úgy, ahogy a csövön kifér. Meg is lett az eredménye. 3 menetből 3 dobogós (köridők szerint) legjobb 37.961 másodperc. A pálya a G1 Kart center volt a Material center -3. emeletén a honvéd korházhoz nagyon közel.

Van egy szám ami nagyon tetszik, valahogy kicsit megmelengeti a szívemet. A T-Mobile reklámjában van. Nekem is tetszik, mint az összes többi magyar embernek, oda van érte az ország nagy része! :D Legalábbis ahogy én észrevettem. Most itt is itt lesz, mert megérdemli.

Zombi film: Minden nap van délután

Szeretem a zombi filmeket. Elégsokat láttam már. Volt köztük jó, volt köztük gyenge másolat, de még jó másolattal is találkoztam. Az olcsó költségvetésű zombifilmek ritkák, nem is láttam túl sokat, ennek valószínüleg az az oka, hogy jó zombifilmet nem nehéz csinálni. Ez tény. Lássuk, mi kell hozzá? Sok pénz, jó kamera, jó effektek, fegyverek, vér vér vér vér vér, sok ember. De mi kell ahhoz, hogy egy jó zombifilmet csináljunk mindezek nélkül? Ötletek, kreativitás. A következő filmet, egy olyan ember csinálta, akit már évek óta jó barátomnak mondhatok, Hatcher. A jobb minőség eléréséhez kattintsatok a HQ gombra, ha tényleg feledhetetlen élményt akartok, HQ gomb melletti furcsa gombbal nagyítsátok ki teljes képernyőre. Ne feledjétek, minden nap van délután...

Karácsonyváró

Közeledik a karácsony. Mindenhol látni, hogy akármit csinálunk, bizony ez megállíthatatlanul jön. Először is: Be vannak zsongva a gyerekek. Van aki a mikulástól, egy picit nagyobbak már a mikulás-t nem tartják sokra (valószínüleg a "csakcsoki" ajándék miatt) ezért ők már a karácsonyt várják. Ahogy jöttem hazafelé a vonaton egy érdekes beszélgetést kaptam el. Esküszöm... Nem akartam hallgatózni... Dehát olyan közel voltak... Egy körülbelül 12 éves gyerek próbálta meggyőzni a nagypapáját, hogy ugyanmár milyen jó lenne ha jézuska a "Mirror's Edge" nevű videójátékot rakná a fa alá. A nagypapa elkérte az újságot amit éppen tartott unokája a kezében, és megnézte azt a játékot. Rögtön észrevette, hogy 16 éven aluliaknak a játék nem ajánlott, ezt el is mondta az unokájának, mire az unoka eszméletlen jó szövegbe fogott "De attol még én is tudok vele játszani." címmel.

Sok szerencsét gyerekek!

Blog dolog

Sokat kell még tanulnom ehhez a blogdologhoz. Pl ötletem nincs, hogy hogy tudnék aloldalakat létrehozni. Pl egy ilyet, mint amilyet most olvasol. A terv az, hogy rákattintanál a linkre, és pakk, ugyanaz a design, minden ugyanaz, csak teljesen más szöveg. Olyat kéne nekem most csinálni!

Reggel

(: ¿ǝpɯǝu `ıusɐʌlo uɐqƃolq ʎƃǝ ʇzǝ ʞızƃuɐɥ uásɔɹnɟ ƃélǝ ˙áɹ sǝɯǝpɹé ıʞuǝpuıɯ ɯǝu ˙ɐıupnʇ ʞǝuıʞuǝpuıɯ llǝʞ ɯǝu ǝp `ɯoloʞʇıʇ ɯǝu ʇʇőlǝ ıʞɐ `ɯopuoɯlǝ ʞǝuıʞɐ `ɹǝqɯǝ ɹád ɐ zɐ uɐʌ ¿sı ésáɯ ɯopuoƃ ué zɐ ǝuuǝl ʇɹéıɯ ǝp `ǝɹɹǝ ƃésʞüzs ǝuuǝl lüuǝlʇéʇlǝɟ ɯǝu ɯopnʇ ˙,,zɐ ő `uǝƃı,, :ʞáɾpuoɯ ʇzɐ ʎƃoɥ `ʞǝlézsǝq ʇǝʞǝƃésǝʎlüɥ `ʞǝléƃʇǝʌǝu ǝʌlǝluízs ʇǝʌpǝʞóɾ ué ƃíɯ `ɯázzoɥ ɐpo ʞǝuuöɾ `ɯáɹ ʞǝuzéu ıǝɹzǝ ʞösőɹǝɯsı `uősɔdél ɐ ʞǝʎƃǝɯlǝɟ `ɐqáloʞsı zɐ ʞǝʎƃǝɯǝq ʎƃoɥɐ `lóʇdɐu ıɐɯ ɐ ʞǝléɟ ǝɹőlǝ ˙˙˙ɯǝu ʇsoɯ ƃéɯ sıqqálɐƃǝl ˙˙˙ıɯɯǝs ƃǝɯ ʞızoʇláʌ ɯǝu `pɐɹɐɯ zɐuɐʎƃn sı ɐɯ ƃǝlüuızsólɐʌ ƃálıʌ ɐ ʎƃoɥ `ʇǝʇǝzʎlǝɥ ɐ ɯɐʇlázılɐǝɹ `lóqʎƃá zɐ ɯɐʇpólázsáʞıʞ uáʇn ɐsáʞɐɹ ɐqpóɯ ,,ıpunzs,, ıɹozsɯoɹáɥ lıqoɯ ɐ ˙uǝűʌpǝʞzssoɹ uǝʎlı lǝɟ ɯǝʇlǝʞ ƃéɹ

Csak pár szóban!

2 ZH-t írtam. Az egyiken valószínűleg átmentem, a másikon tuti megbuktam. Ezúton is szeretném megköszönni annak a barátomnak, aki tartja bennem a lelket még akkor is, ha már szinte nincs remény, és ZH közben lediktálja nekem azokat a feladatokat, amelyek az én csoportomnak kellettek. Köszönöm! Ma fel is vettem életem első vizsgáját, ami Január 7.-re fog esni, pontban 8:30 kor kezdünk (de lehet, hogy át fogom rakni egy korábbi időpontra, ezen még gondolkozom). Holnap 2 javító ZH. Az egyiket szinte teljesen feladtam, a másikra még fogok készülni, és készültem is ma. Hogy fogok egy 50 pontos ZH ból minimum 42 pontot összegyűjteni, az még számomra is rejtély (amit teljesen feladtam, ott 45 pontot kéne összegyüjtenem), de legalább lehet, hogy bekerülök az iskolai újságba (lehet, hogy meglepő lesz, de nem a tanulmányi eredményeimmel, hanem egy "mi a véleményed az ünnepekről, mi a kedvenc ünneped, szeretsz-e ajándékot adni?" villáminterjú alkalmából) és ott fogják nézni a vigyorgó fejemet 5X5-ös hatalmas képen, rögtön az interjú mellett.

A következő beszélgetést csak magam miatt raktam fel, emléknek, egy újabb dolog, ami nem sikerült, de mégis azthiszem szép emlékeket fog bennem hagyni... Vagy nem... Ki tudja...Ha elolvasod mély csöndbe temetkezz-e témáról, véleményt ne alkoss...

Lány üzenete:
*Miért pont én ?
Alterego üzenete:
*azért pont te, mert veled jól érzem magam, persze haverokkal is jól érzem magam... de veled olyan máshogy érzem jól magam, olyan kizárom az egész világot, és mindenki más csak mellék szereplő. Te teljesen más vagy számomra mint a többi ember, nézz körbe, kik vannak körülöttünk, egy csomó felszínes ember
*de te nem, te bele tudsz menni a dolgokba, neked vannak érzéseid, veled lehet beszélgetni, te törődsz másokkal, te nem azért érdeklődsz mert nincs más téma, hanem azért mert érdekel, te tudsz szomorú lenni és jókedvű is
*te fel tudsz vidítani, és néha szomorú is leszek miattad... nem sok ember miatt leszek szomorú, sőt... nagyon kevés ember miatt leszek szomorú... Te kedves vagy, vannak érzéseid, és roppantmód aranyos, és olyan szép lesz az arcod mikor mosolyogsz, és olyan kétségbeesett, ha valami baj van
*kivirulsz, ha úgy mennek a dolgok, és nagyon szép vagy, de akkor is, ha nem jól mennek a dolgok, szeretem a szép nagy szemeidet, csillognak, és sokat mondanak, mosolyognak, vagy szomorkodnak. Szeretem a szép szőke hajad, és gyönyörű arcod, nagyon aranyosnak találom, hogy ilyen pici vagy :) törékenynek tűnsz de nem vagy az, átölelnélek, megvédenélek, de utána rájövök, hogy téged nem kell...
Lány üzenete:
*Még soha senki nem mondott rólam ilyeneket..
*nagyon jólesik, köszönöm..:$

Ezért pont Te...

Kezdek rájönni,

hogy nem mindig az utolsó nap este kell elkezdeni tanulni a ZH-k ra, mert akkor már nem nagyon ér semmit. A ZH napján lévő reggel is elég késő erre a célra. Vajon mikor fogok lépni valamit eme csodálatos felfedezés kapcsán? Az még idő kérdése... De mennyi?

Lassan jön a Mikulás

A minap egy elég illúzióromboló élményben volt részem. Bár már nem hiszek a mikulásban, mégis elég furcsán érintett a dolog. Néztem a MyVipemet és úgy gondoltam, hogy most rá kell kattintanom (a MyVipen semmit nem érő, csak felhasználók elbolondítására való, igen erőszakos reklám linkre) a kilépés gombra. Meg is jelent a karacsony.hu weboldal, melynek a tetején egy csokimikulásokról szóló cikk volt. Tanácsokat adtak benne, hogy melyiket vegyük meg, melyiket ne vegyük. Mint a legtöbb ilyen cikk, természetesen a márkás, drágább terméket akarja eladni (itt mondjuk teljes joggal). Megnéztem a hozzászólásokat, ahol szülők tömkelege osztja meg egymással a csokimikulásos élményeit, hogy ő melyiket veszi a gyerekének, melyiket nem venné meg soha, és melyiket venné meg, ha kicsit rosszabb anyagi helyzetben lenne. Beugrott az a kép, mikor vártam a csengőszót (nagymamám mindig egy csengőt megrázott [titokban, hogy én ne lássam, mindig valami ürüggyel eltávozott a közelemből]) és mikor meghallottam rohantam kifelé, láttam, hogy tele van ajándékokkal az előszoba és megpróbáltam meglesni a mikulást. Nem jött össze természetesen soha. Most nézem, ahogy tervezik a szülők a csokimikulás vételt, sőt tapasztalatokat osztanak meg egymással. Furcsa...

A vizsgaidőszakom

meglehetősen könnyűnek ígérkezik, elég kevés vizsgám lesz. Ez most jó, vagy rossz hír? Szerintem inkább rossz, bár ez egyben azt is jelenti, hogy tovább folytathatom a semmittevést, de ha éppen mégis csak teszek valamit, az is az "aktív nem tanulás" kategóriában van.

Kezdem úgy érezni,

hogy én élvezem, ha olyat szeretek, aki nem szeret. Élvezem, ha egy szerelem plátói és hiába tudom, hogy soha nem fog teljesülni, az érzés erősödik bennem napról napra. Küzdök ellene, de minél jobban próbálkozok, csak megemészt, feléget. Bizonyos embereket annyira tudok szeretni, rajongani értük. Bár tudnám, hogy mi ezeknek az embereknek a titka. Miért pont őket? Nem mondanám, hogy túl sok lett volna akire tényleg azt mondtam, hogy szeretem. Vajon miért ezeket az embereket? Bizonyos hasonlóságokat véltem köztük felfedezni, de ezek szerintem sok emberben vannak meg (mondjuk csak őket ismerem, de őket igazán, legalábbis úgy érzem, szóval lehet, hogy ismerőseim között másnak is megvannak, csak valamiért nem voltam rájuk kíváncsi).

Azthiszem

elvesztettem azt a lányt, akiről úgy gondoltam, hogy ő az, aki hozzám való. Nem tudom, hogy mit csinálhatnék, alig beszél hozzám, közölte velem, hogy nincs kedve velem beszélni. Nagyon szomorú vagyok.

Kicsi a bors de erős!

Nem is gondoltam volna, hogy a laptopomon (Toshiba Satelite Pro L300) fut a Call Of Duty: Modern Warfare 2 legújabb istennyila! Büszke is vagyok, hogy minimum grafikán 640X480 as felbontásban, füst nélküli zárt területen akadásmentesen tudok közlekedni! Nyilt terepen meg kibírom azt a pici FPS laggot! Szóval nálam nem ilyen a grafika:

A zombi filmek rajongóinak

tudom ajánlani a következő amatör, bár nagy kreativitásról tanúskodó oldalt (nem az oldalra vonatkozik a nagy kreativitás, hanem a tartalmára): delutani.uw.hu
Más(ok) mondt(ák):
"Bírom az ilyen embereket! Nagyon kreatívak!"

Tegnap, Ma, Holnap

A tegnapi "neszoljaddig" randi remekül sült el. 3 órával az időpont előtt jött egy sms. Szó szerint idézem: "Szia. Ne várj este, nemleszek ott. Elbaszták a kedvem, minusz vagyok. Sorry, pussz." Több se kellett az én sebezhető lelkemnek, úgyhogy fogtam magam elmentem a kollégiumba a haveromékhoz egy kis kedv feldobásra. Jól elbeszélgettünk, hangulattá alakítottunk sok féle halmazállapotban lévő hangulattá alakítandó dolgot. Viszonylag korán, fél éjfélkor már itt is voltam, mesélhettem nővéremnek, hogy milyen volt a randi. Ma 2 programot is lemondtam azért, hogy magammal is elhitessem azt, hogy mennyire elszánt vagyok és programozni tanulok a holnapi programozás ZH-ra. Pedig jégkorcsolyázni, vagy Morrisons2 be menni sokkal jobb. Ezt pár éve nem így gondoltam, pár éve a programozás volt a mindenem. Mostmár valahogy csökkent a lelkesedésem. Kár érte. Holnap is tanulós napom lesz, persze csak az iskola után, ami lehetetlen időpontban végződik, délután ötkor. Ami nem is lenne olyan nagy cucc, de összesen 4 óra szünet/semmittevés van nap közben, majd miután nagy nehezen hazavánszorogtam elővehetem a Diszkrét Matematika és az Analízis nevű gyönyörű szép tantárgyakat és próbálhatok átmenni a pénteki ZH-n.

Női ruhabolt

A női ruhabolt. Az a hely, ahova az összes csávó a barátnőjével megy. (mert amúgy minek? [esetleg ajándékvásárás]) Szóval, ez az a hely, ahol észrevesszük embertársainkon, hogy törődnek velünk. Ahogy belépek egy hölggyel az oldalamon, minden férfi szempár rámtapad és együttérzően bólogatnak: "Hát igen... Ő is... Sorstárs... Ne aggódj haver, már biztos nincs sok hátra... Megéri... Remélem...". Két órás shoppingolás után, már szinte ismerősként köszönök be a következő ruhaboltba, ahol szinte ugyanazokat az arcokat látom, a következő kifejezésekkel: "Hát te is itt barátom? Ne aggódj... Biztos ez az utolsó bolt... Már nincs sok hátra." A másik ilyen hely, a női ruhabolt előtti padsor. Tele férfiakkal, egy laza mozdulattal beülsz melléjük. Nincs idegesség, nincs ilyen arckifejezés: "Barátom itt már nincs hely!". Sok megtört várakozó, unatkozó férfi kis helyen is elfér. És mégis mindig megéri a mosoly amelyet párunktól kapunk, az elismeréseinkért, kritikáinkért, az ötleteinkért és a türelmünkért.

Brikettgyár

A brikett gyár. A mostani 18-25 éves fiataloknak remek emlékei vannak róla, ahogy az összedölt, romos épületek között mászkáltunk, életünket kockáztatva 20-25 M magas épületeket másztunk meg, ahogy a kissebbségiek fenyegető nézései láttán magunkat összecsinálva futottunk perceken keresztül valami olyan helyre, ahol civilizáció van. Egyik barátom sapkáját is ott lopták el. Pontosabban mondták neki, hogy "add ide a sapkád". Ennyi természetesen elég volt egy 12 éves gyereknek, és készségesen lemondott tulajdonáról. Másnap szívszorító érzéssel nézte, ahogy a Mária utcán jön vele szembe a "sapkája". Milyen szép emlékek... Mennyi móka kacagás, baleset, esés, fájdalom volt a mi kis "grundunkon". Egy 1932 szeptemberi híradóból megtudhatjuk, hogy ez az építmény milyen volt új korában.

Köszönet a linkért Hatcher barátomnak, aki nélkül ez a bejegyzés nem jöhetett volna létre.

Néha érthetetlen módon

elkezd fájni a hasam. Mindig csak az esti órákban. Nem találtam összefüggést még a hasfájások között, csak annyit, hogy nagyon rossz. Egész éjszakát megbélyegzi. Tegnap este is ilyen volt, még mindig érzem. Nem aludtam valami túl jól, de a hidegvizes borogatás segített, utána meg bevettem egy refluxan nevű gyógyszert, de azt már csak reggel.

Megkértem

hogy ne szolljon egy szót se, csak hallgasson rám. Ő a szemembe nézett és nem szolt semmit. Elmondtam neki, hogy hol, hánykor találkozzunk, mit fogunk csinálni és hogy, hány percet várok rá. Nem engedtem neki, hogy akármit is mondjon, se akkor, se most. Én ott leszek. Remélem Ő is...

Pázmányos Gólyabál

Az egyik ismerősöm, aki feltehetően szeretne velem járni (és úgy is gondolja, hogy együtt vagyunk, mert félreérthető dolgokat csinálok) elhívott a gólyabáljába. Egy kis hezitálás után végülis elmentem. A megnyitóbeszéd vége tetszett a legjobban az egész dologból, ami a következő képpen hangzott: "Az egyik felsőoktatási intézmény gólyabálján, egy bulizó kiordibált a tömegből, hogy "És a pázmányosok most imádkoznak!" Mutassuk meg nekik... Hogy mi is tudunk bulizni!" A gond(ok) a következő(k) volt(ak):

1. Túl korán mentünk
2. Nem ivott velem a párom
3. Aztán elkezdett inni
4. Még mindig ivott
5. Rosszul lett
6. Lemaradtam mindenről (Kowalsky, Retro School Band)
7. Marha sokat ültem kint a hidegben (mert hánynia kellett)

Majd elindultunk haza. Ő kihívta az anyukáját, kijött kocsival, de a kocsiba már nem fértem be. Nem baj, megyek haza újdonsült olasz barátommal, mire ő közölte velem, hogy taxival megy, mert közel lakik. Így maradtam egyedül a nagy Pesti éjszakában, hatalmas ködben. Természetesen nem sokáig, mert megismerkedtem még pár emberrel, akik ugyancsak nem tudták hogy jutnak haza, ezért közös erővel próbáltunk szerencsét. 4:45-re már nyitottam is a lakás ajtót.

Meglepetés

ért péntek este. Hazamentem mit sem sejtve, majd apukám közölte velem, hogy ki kéne menni németországba segíteni az egyik ismerősünknek költözni. Az eredeti terv az volt, hogy pakolunk egyik házból a másikba, de már minden át volt pakolva szerencsére, úgyhogy ránk maradt a neheze. Minden bútort össze kellett rakni. Asztal, ágy, tv szekrény... A tv szekrénnyel elég sokat szórakoztunk, amilyen kicsi volt, olyan nehéz volt összerakni. Öröm az ürömben, hogy kaptam egy Tom Tailor pólót, adtak volna egy számítógépasztalt is, de sajnos egyáltalán nem ment a szobám többi bútorához, ezért azt nem hoztuk el. Arra jöttem rá, hogy a németek elég furcsa emberek. A következő történet is ezt mutatja. Kocsival mentünk és megláttunk egy pár ATOMIC sílécet, amelyre rá volt ragasztva egy lap, amire ráv olt írva, hogy: "Zu Mitnehmen". Ami állítólag annyit tesz, hogy foghatom és vihetem. Fogtam és vittem. Meglepően jó állapotban van, jobb állapotban, mint az én K2 lécem.

Váratlan

dolgok történnek. Hazajöttem, mivel se ma, se holnap nincs tanítás. Amint beléptem az ajtón, apám közölte velem, hogy jó lenne ha mennék németországba, mert segíteni kell az ismerőseinknek költözni. Ezért valószínüleg holnap felveszem a nyulcipőt és németországig meg sem állok. Elég spontán ember vagyok, úgyhogy annyira nem nagy dilemma ez nekem, hogy hopp ugorjak ki németországba pakolni.

Ha ezt megoldom,

akkor egy agytröszt vagyok. Ezt mondtam magamnak a tükörben, miután rájöttem, hogy egy félreértés miatt sikerült egyszerre két lányt ugyanarra az időpontra ugyanoda rendelni. Az egyiktől én akarok valamit, a másik meg tőlem akar valamit. Érdekes lesz a mai estém. Hajrá Morrisons 2.

Videó

Mindig is tiszteltem az olyan embereket, akik ilyeneket csinálnak. Le a kalappal!

Őszinteség

Sokszor megbánja az ember, mikor őszinte, mikor nyitott lapokkal játszik. Én is megbánom, mégis gyakran jönnek el olyan pillanatok, amikor egyszerűen úgy jön, hogy kiteregessek mindent. Másnap természetesen mindig megbánom az egészet és úgy ébredek, hogy "jaj de hülye voltam". Ma is ez történt. Úgy ébredtem, hogy jaj de hülye voltam. Remélem, hogy a mai Morrisons2 ből azért lesz valami.

Foci, Randi, Para

A foci elmaradt. Nem volt rám szükség, vannak akik jobban fociznak mint én (ezt eddig is tudtam). Helyette lett belőle egy randi, meglepően jól elvoltunk, beszélgettünk, iszogattunk, nevetgéltünk(ami párnacsatába végződött, egy Rizsa presszó nevezetű csoda galériájában, vicces volt, a párnacsata közelebb hozza egymáshoz az embereket, testileg, lelkileg). Sajnos ez a lány, már megint nem az a lány. Ha róla van szó leblokkolok, vagy képességeim tompulnak. Sikeresen össze is "kaptunk" ma, de minimum csalódott bennem. ("Ha nincs ló, jó a szamár is" szindróma miatt. Pedig én nem így akartam, de nem is tudtam, hogy egy cseppet is érdeklem őt, bár ez volt minden vágyam. Ezekszerint, lehet, nagyon remélem, hogy érdeklem őt... Mindent megteszek érte, amit csak lehet.)

Ébresztőóra, 2009 perces foci

Természetesen a mai napon már reggel eldőlt, hogy milyen hangulatban fog telni az egész. Ki az a nagyon okos ember, aki programoz be egy ébresztőórát, hogy az óra nem függ a perctől? Vegyük a következő esetet: Tegnap 6:00 ra állítottam be az órát, de meggondoltam magam, három perccel korábban akartam kelni. Vissza is állítottam 3 perccel. Mikor csörgött az óra? 6:57 kor.  Köszönöm! 2009 perces foci. Egy pályán 2009 percen keresztül folyamatosan meccsek lesznek. Nem az a tipikus 2009 perces foci. Jelentkeztem az egyik csapatba, de csak azért, mert haver szeretett volna menni, de "idegenekkel" nem ment volna. Ezért én is felírtam magam a csapatba (én ismertem a csapatkapitányt). Nem rég jött az üzenet, hogy a haverom nem tud jönni... Köszönöm! 

WC Pumpa

Mindig legyen WC Pumpa a háznál. Két dologra is jó. Ki lehet dugaszolni vele az eldugult lefolyót, WC-t, de nem mellékesen csajozni is lehet vele. Pár perce egy kedves, fekete hosszúhajú lány kopogott be az ajtón. Zavaromban nem találtam a kulcsot, de kitartóan állt és várt. Majd meglett. Kinyitottam az ajtót és leesett az állam. Szép kislányosan elkezdett csipőből jobbra balra forogni, hátul összekulcsolt kézzel és megkérdezte, hogy van-e wc pumpám. Nem sokszor csinálok ilyet, de ekkor azt gondoltam, hogy "Istenem, add hogy legyen ebben a házban egy WC Pumpa, csak most legyen, esküszöm, ha van, akkor mátol hívő leszek.". Nem volt. Nem leszek hívő.

Budapest

Egész Budapestből csak a lepukkant részt látom nap mint nap. Ez jelentősen elrontja a közérzetem. Minden reggel az iskolába menet romos épületeket és kutyaürüléket látok, falakon falfirkákat. A kedvencem a "Réka és Mariann rajok mindörökké" szövegű kis gyöngyszem. Az emberek néha nagyon parasztok tudnak lenni, a buszon mindig van valami balhé, mindig valakinek valami baja van. Bezzeg, mikor a túristahivogató helyekre megyek, akkor egy teljesen más városban érzem magam, hirtelen jó lesz a közérzetem, boldog leszek.

Következmények

Mi min múlik? Bármilyen kis mozzanat meghatározhatja a földön szinte bármelyik ember jövőjét. Meddig terjedhet egy lánc, amit vissza lehet vezetni egy bizonyos cselekvésre? Ha jól belegondolunk, igazábol mi csak bele csatlakozhatunk a dolgokba, mert mindennek van valami oka. Semmi sem történik ok nélkül. 

Nézzünk egy példát. Egy ember rohan a busz után, de figyelmetlen volt és fellökött egy magasabb beosztású aktatáskás férfit, aktatáska leesik a földre, szétnyílik, papírok szanaszét repülnek. Pár rossz szót ordibál a siető embernek, majd idegesen összeszedi a papírjait, majd tovább cammog. Beér a munkahelyére, még mindig ideges, rossz hangulatú. Ordibál a beosztottjaival, rengeteg munkát ad nekik ezzel arra kényszerítve őket, hogy késő estig bent maradjanak. Az egyik beosztott munka után teljesen fáradtan, a túlóra miatt rosszkedvűen, ingerlékenyen megy haza párjához, aki kedvesen fogadja őt, de hősünk a mai nap után használhatatlan, mindent magára vesz és egy hatalmas veszekedés kerekedik ki. Tehát az alkalmazott párja annak következtében veszett össze az alkalmazottal, hogy a rohanó ember késésben volt. 

Miért volt késésben? Nem tudjuk, talán elaludt. Miért aludt el? Nem tudjuk, talán bulizni volt. Miért volt bulizni? Nem tudjuk, talán elhívta egy kedves nő. Miért hívta el a kedves nő? Nem tudjuk, talán nagyon egyedül érezte magát...

Szerencsés

gyerek vagyok. Mégis sokszor érzem azt, hogy nem. Körülbelül 19:30-kor jött az üzenet az egyik azonnali üzenetküldő szolgáltatáson egy lánytól, hogy nagyon magányos, szomorú. Fel is hívtam Pestre, hogy mozduljunk ki egy kicsit. Elfogadta a meghívást. 23:00-ra már egy kocsmában voltunk, ahonnan folytattuk az utunkat röpke fél óra után, egy ismert szórakozóhelyre, ahol rögtön kinéztük magunknak a színpadot és el is kezdtünk táncolni. Most itthon vagyok. És ő is itt van velem. Rengeteg srác nagyon örülne neki és rögtön kapna az alkalmon, de én mégse... ő nem Ő. ő más... Csinos, attraktív, de mégsem Ő. Nekem Ő kell... De más alszik mellettem...

Murphy törvénye 2. rész

Ok vagy csak hatás?

Vannak olyan emberek, akik úgy gondolják, hogy rájuk különösen jól működik Murphy törvénye. Vajon tényleg jobban működik rajtuk, vagy csak a környezetük miatt történik ez? Vegyünk egy kicsit kifacsart példát. Vegyünk egy embert, aki az éjszaka közepén két város között át akar menni egy olyan úton, ahol még a madár se jár. Rálép az útra, elüti őt egy autó. Az esetet két szemszögből fogjuk vizsgálni. A gyalogos szempontjából Murphy törvénye, hogy egy olyan úton ahol senki nem jár, pont akkor jön egy autó, mikor ő rálép. A vezető szempontjából, egy olyan úton, ahol senki sem jár, pont akkor lép le egy gyalogos, amikor ő jön. Ki "miatt" történt a baleset?

Vegyünk még egy példát. Reggel van, sietünk a munkahelyünkre, így roham léptekben buszra szállunk. A busz tele van munkába siető emberrel. Menet közben sajnos deffektet kap a busz, ezért elkésünk a munkahelyünkről, egy csomó emberrel egyetemben. Az előző történetben az érdekesség az, hogy valószínüleg egy olyan ember is el fog késni a munkahelyéről, akire egyáltalán nem, vagy nagyon csekély mértékben igaz a Murphy törvénye. Következtetés: A Murphy törvénye ragadós. Elég lehetett akár 1 ember is a buszon akire fokozottan igaz a törvény és magával rántja a többieket is.

Tanulság: Fokozottan óvakodva éljük életünket a nagy tömegektől és az ismeretlen emberektől.

Vannak olyan mondatok

amelyek megmelengetik a szívem. Valószínüleg, hogy nem a tartalmuk miatt, hanem azért, mert számomra kedves emberek mondták. Ezek közül szeretnék ide most kirakni kettőt:

"Annyira élvezem, hogy rövidlátó vagyok. Éjszaka felnézek a budai várra és egy gyönyörű csillagot látok, minden fényforrás egy csillag. Nagyon szép látvány."

"Nem sírok, csak nem tetszett a sminkem és le akartam mosni..."

Nem tudom, hogy vajon nektek milyen érzéseket keltenek, de valószínüleg nem olyat, mint bennem.

Murphy törvénye

szerint ha holnap matekszintfelmérő, akkor a sokat áhított lány elhív cuccokat cipelni. Lelkiismeretem azt mondta, hogy ne menjek, hanem maradjak matematikát tanulni. Maradtam matematikát tanulni... Nagyon sajnálom, rájöttem időközben, hogy lett volna időm segíteni neki, és holnap meg matekot tanulni, de akkor most lelkiismeretfurdalásom lenne. Így meg szomorú vagyok... Nem tudom hogy melyik a rosszabb... De szomorúnak lenni egyáltalán nem jó...

Nem értem

vagy félre értem a lányokat. Mindketten sajnáljuk, hogy nem találkozunk, mégse találkozunk. Nem tudja, hogy jó-e neki a péntek, de azt mondja, hogy szeretne velem találkozni. Ha én nem tudom, hogy jó-e nekem az időpont, akkor valószínűleg arra az időpontra nincs programom, de annyira nem akarom azt a programot amit ajánlanak, csak B esetre. De akkor miért mondja, hogy szeretne velem találkozni? Miért mondja állandóan, hogy alig találkozunk, mikor én minden héten megkérdezek vagy 3-4 időpontot, hogy ráér-e. És nem tudja... Vagy közbe jön valami... Multkor egy ismerőse halt meg... Megértem, hogy akkor nem akart találkozni, maga alatt volt, rossz kedve volt... Ez természetesen érthető. Nekem olyan sokat jelent ő, talán pont ezért nem értem, talán pont ezért nem tudok mit csinálni, mert nagyon szeretném ezt az egészet. Sokszor gondolok rá, sokszor le is lombozódok miatta... Pedig nincs rá okom... Ő itt van, beszélget velem, komoly, komolytalan dolgokról. Nevetgélünk vagy szomorkodunk. Együtt... De online... Akárhogy rúgkapálok, nem tudok előrébb jutni...

Ezt fel kellett tennem

Megláttam. Tetszett. Nevettem. Tessék:

Elég sok,

dolgom lenne ma. Lassan bele is kéne kezdenem. Holnapután matematika szintfelmérő, arra is gyakorolnom kéne. Mostmár meg kell lennie, különben nagy gondok lesznek. Kicsit csalódást okozok a szüleimnek... Szerintem...

Szerep csere

Most én érzem magam annak az embernek a helyében, akitől nem akarok semmit. Egyik pillanatról a másikra, csak egy ember kellett bejelentkezzen MSN-re. Mindig ez történik, a jófej srácból hirtelen érzelem dús gyerek válik, ha meglátja szíve választottját, jelleme teljesen megváltozik, pupillái kitágulnak, teljesen leblokkol. Válaszra vár, vagy egy jelre, amely megerősíti őt abban, hogy van értelme annak amit csinál. De nem kap se jelet, se választ, se olyan jelet, ami az ellenkezőjét mutatná. Teljesen rá van bízva mit tesz. A legrosszabb érzés. Minden ki jöhet belőle, oltári nagy szerencse, vagy hatalmas pofáraesés.

A hatalmas pofáraesésekben már eléggé otthon érzem magam, úgyhogy mostmár jöhetne egy oltári nagy szerencse, de úgy tűnik, hogy még várat magára. Én tényleg mindent megpróbálo, egyszerűen ennyire nem lennék az esete? Furcsa ez a másik nem, sosem értjük egymást.

Sokszor éreztem,

hogy a dolog már menthetetlen, de nem mondták ki teljesen a nemet. Mégis mindig igazam volt. Most az a jobb, ha kimondják azt, vagy az a jobb, ha csak próbálják elterelni a szót a kapcsolatról? Most én érzem úgy, hogy nem, de sajnálom a lányt. Rendes, kedves aranyos, tényleg jó természetű, mégis úgy érzem, hogy nem. Nem tudom, hogy mit csináljak, beszélgessek vele, próbáljam elterelni a témát, vagy mondjam el neki? Azért ez a helyzet kicsit más, mint amelyeket én átéltem. Köztünk volt már csók, sőt még több is. Most sokat gondolkozom azon, hogy mi lenne ilyenkor a helyes. Egyáltalán nem célom őt megsérteni, megbántani, viszont ha tovább várok, akkor akármilyen szépen, kedvesen, kultúráltan mondom el neki a tényeket, rosszabb lesz neki. Szerintem inkább megvárom mit hoz a jövő.

Éjjeli SMS

Ritkán örülök hajnali három órai SMS-eknek, melynek hasonló mélységű mondanivalójuk van: "Ja ja ja was ist los, was ist das?". Ma éjjel fokozott agyi aktivitásomnak köszönhetően örültem, hogy felébredtem a SMS-hangra, ugyanis elég rosszat álmodtam, ami nálam azt jelenti, hogy izzadok, ver a szívem és nyögdécselek. Magamban meg is köszöntem az éjszaka közepén az illetőnek, most szeretném neki mégegyszer megköszönni: Köszi!

Ma megkaptam

hogy velem nem lehet beszélni MSN-en:

"Annyira nem lehet veled msn en elbeszélgetni . Mindenből ki akarsz szedni valami jelentést, pedig itt jelentéktelen dolgok vannak többségben."

Túl nagy baj, hogy megpróbálok komolyabban beszélgetni valakivel online? Ennyire semmilyen lenne az egész online világ? Ennyire nem veszi senki komolyan? Persze nem olyan mintha személyesen beszélgetnénk, viszont szerintem itt is figyelni kell bizonyos dolgokra, nem lehet mindent az ellenörzésünk alul kivonni és nem lehet mindent megúszni csak azért, mert online történt szerintem. Mert megtörtént és Te csináltad, Te voltál. Nem kell teljesen megváltozni csak azért, mert most otthon vagy és a gép előtt ülsz. 

Itt nincs TV...

Nem minthogyha annyira szeretnék TV-t nézni, de azért mégis jobb a tudat, hogy tudnék. Most teljes csönd van az egész lakásban, az azért jó, mert tudnék tanulni(de nem teszem). Van még idő a csütörtöki ZH ig... Amíg előttem van a szerda este, addig nem aggódom.

Ez az egész halottaknapja egy nagy tömeghisztéria. Összes temető televan, parkolóhely nincs. Rengeteg "gyászos" hangulatú ember sétálgat harsongva, üzletről, tanulásról beszélve a temetőben és mindenféle díszes gyertyákat raknak a sírokra, majd ott állnak vagy öt percen át és hazamennek. Nem mondom, hogy nincs értelme az ilyen tömeges kimeneteleknek, legalább lehet gyönyörködni a rengeteg gyertyában este.

Amióta nem otthon

élek,

1. Elkezdtem megtanulni, hogy kell a pénzt megbecsülni. már nem herdálom annyira, meg tudom állni, hogy ne költsek folyamatosan .

2. Saját magamnak csinálom a kaját. (Zacskós leveseknek, gyorsfagyasztott kajáknak és a krumplipürépornak köszönhetően nem is rossz.)

3. Azt csinálok amit akarok. Persze ez nem mindig jó.  Igazábol eddig is azt csináltam amit akartam, mert nem tiltotta meg senki, de most esély sincs rá, hogy a szüleim megtudják, úgyhogy mégis sokkal több hülyeséget csinálok mint eddig.

U.i.: Most éppen a megyleves habarásával szenvedek. Zacskósleveseknél ilyeneket nem kell csinálni, úgyhogy ez még a magam fajta mesterszakácsoknak is igen újkeletű dolog.

Van ez a játék,

a neve Mindfuck. A lényeg az, hogy a képen valami furcsaságot kell találni, valami meglepőt esetleg oda nem illőt, vagy vicceset. Minden icipici részletre figyelni kell. Néha még egy pillanatra meg is ilyedek, mikor megtalálom a kép poénját. Jó keresgélést!

Itt ragadtam.

Telefon nélkül(mert beázott[más telefonnál is elő szokott jönni az a hiba, hogyha vízbe dobjuk, akkor működése jelentősen megváltozik, esetleg teljesen leáll? Vagy ez csak az LG nél van?]) és úgy döntöttem, hogy csak reggel megyek haza. Hagyom, hogy had etesse a kutyákat meg öntözze a virágokat a szomszéd.

Kicsit unalmas

nap a mai. Kipihentem az éjszakai fáradalmaimat, de semmi érdemlegeset nem csináltam, csak ültem a gép előtt és beszélgettem, néha néha elindítottam egy zenét. Lassan el kéne indulnom haza, rég láttam már a szüleimet, meg ott az azért mégis csak az otthon. Mivel a nap nagyrészét ellustálkodtam, ezért mostanra maradt a neheze. Mosogatás, rendrakás, teregetés(amit már tegnap meg kellett volna csinálnom, de olyan okok miatt, amelyre nem számítóttam [nem volt kedvem] mára tolódott a dolog). Mobilom tegnap este szerencsére beázott, miért is nem jönne valami rossz is az esti szórakozás mellé? Azóta szinte használhatatlan, de próbálom kiszárítani.

Azt veszem észre mostanában magamon, hogy egyre jobban szeretem a zenét és egyre kevesebb olyan alkotást hallgatok, ami elektronikus hangzással bír. Talán kezdenék felnőni, megkomolyodni? Azt nem szeretnék. Jó gyereknek lenni, mint egyszercsak az "igazi" életben találni magam. Ezellen egyre többet kell küzdenem. A sok számonkérés nem éppen azt mutatja, amit az élet nekem eddig jelentett a főiskolán. Hirtelen minden komollyá vállt.

Megvolt az ünneplés.

Találkoztam régi ismerősökkel, újakkal és össze is ismerkedtem pár  személlyel. Megünnepeltük a haverom szülinapját. Rengeteget táncoltam. Egy lánynak igazán megtetszettem, meg is kérdeztem, hogy van e hol aludnia (természetesen nem volt), így hát kénytelen voltam igazi úriemberként felajánlanom neki egy ágyat a lakásunkon. Szép lány volt, aztán mire hazaértem már csak átlagos lánnyá vált, ma reggelre már átlagon alulira gondoltam. Az alkohol szép lassú felszívódása a vérrendszerből. 

Milyen szép is az ember...

Végre!

Lejött a PULL címü síelős DVD. Nagyon örülök neki, ugyanis öt napja szinte a nap 24 órájában töltöm (de éjjel biztos). Rögtön bele is néztem, és meg kell mondanom, hogy megérte ennyit várni. A rengeteg hó, hegyek, tavak, hidak látványa teljesen felvillanyozott. Mindenkinek tudom ajánlani aki ebben a(z általában) hómentes országban van és szereti a havat. Természetesen azért mi sem vagyunk szerintem elveszve síelés terén. Akad 1-2 sífanatikus, akinél a fanatizmusa mellé még gazdagság is párosul, ezért +10 fokban hóágyúzza a pályát annak az 5 embernek aki csúszik rajta. Minden tiszteletem ezeké az embereké!

Most pedig megyek készülődni a szülinapozós, haverokkal bulizós estére.

Mit kell csinálni,

ha egy lány egyik jó barátja meghal? Történetesen ez a lány szívem egyik legfontosabb helyét tölti be. Próbálom vígasztalni, kimozdítani, másra terelni a témát, de egyszerűen nem sikerül. Sosem voltam még ilyen helyzetben, még azon is elgondolkoztam, hogy most emiatt érzéstelennek tart. Én mindent megpróbálok...

A mai nagy elmélkedésemben, majdnem elütött egy autó is, mert nem néztem a közlekedési lámpát, csak azt, hogy ott átkelő van. Egy fiatal srác próbált is szolni, hogy mit csinálok, de annyira kizártam a külvilágot, hogy azt is csak akkor vettem észre, mikor már nagy tempóban jöttek felém az autók. Szerencsére egy pár szökkenéssel megoldottam...

Olyan nehéz

reggelenként felkelni. Nem értem, hogy bírtam a reggel 5 órási kelést középsuliban? Most olyan távol áll tőlem.

Első bejegyzés

Miért csinálom ezt az egészet? Miért álltam én is be a blogolok hatalmas közösségébe? Mert szeretem mások blogjait olvasni, még akkor is, ha igazábol csak azt írja le, hogy mi történik vele. Természetesen a nyelvezet elég fontos egy blognál számomra. Vannak olyan emberek, akiknek az írása teljesen lenyűgöz, míg másoké untat. Ettől a blogtol nem kell sokat várni, nem fog eszméletlen élményt adni egy külső szemlélőnek és nyelvezete sem fog lenyűgözni egy irodalom kedvelő embert. Látni fogsz néha verseket, idézeteket, szomorú, vidám, hasznos, haszontalan, értelmes, értelmetlen bejegyzéseket is.